Nem a véletlen műve ez az irány, ami egyben nagyon rossz jövőt is ígér.
Úgy tartják, hogy lassan már nem érdemes figyelni a mozis bevételeket, mert háttérbe szorulnak a streamingszolgáltatókkal szemben. Habár megnőtt a számuk az elmúlt fél évtizedben, de még mindig a Netflix a piacvezető ebben a szegmensben, és nemcsak a hatalmas kínálatának köszönhetően. Egyre több saját gyártású filmmel és sorozattal rukkolnak elő, de persze ez nem biztos, hogy pozitívum. Sokaknak ugyanis megvan a véleménye ezekről. Ráadásul a platform vezetősége is tartalomként tekint rájuk, ami még a művészvilág nagyjait is felháborítja. Legutóbb Paul Mescal, a Gladiátor II. sztárja nevezte ezt mocskos dolognak. Azért azt tegyük hozzá van benne igazság, hiszen a legtöbb ilyen Netflixes produkció roppant gagyi. Ez azonban nem a véletlen műve. Teljesen tudatosan igyekeznek bevezetni egy új formulát, aminek az a lényege, hogy már a forgatókönyvet is úgy íratják meg, amely alapján a nézők akkor is be tudják fogadni az információt, ha nem figyelnek oda teljes mértékben – tehát például főzés vagy mosogatás közben a háttérben duruzsol csak a televízió.
Az N+1 magazinban jelent meg egy tanulmány, amelyben bemutatták, hogy a Netflix a megalakulását követően még igyekezett tartalmas filmeket készíteni vagy ilyesfajta projektek mögé beállni, de 2020 környékén – leginkább a Cukorfalatok botránya miatt, amiért sok oldalról támadták a vállalatot, mert a kritikusok szerint szexuális fétist kreált a gyermekszereplőkből – megváltozott a hozzáállásuk, és olyan alkotásokra fordítanak csak időt, ami könnyen fogyasztható és nem vált ki a társadalomból negatív visszhangot. 2021-ben viszont ismét rákapcsoltak, és úgy határoztak, hogy hetente jelentetnek meg egy új filmet. Ezt követően pedig már abszolút tetten érhető a minőség romlása.
A Tipikus Netflix Film (ahogy az N+1 kategorizálta) nagyjából algoritmusok által rendezett és írt, hogy megfeleljen minden felhasználó ízlésének, tehát minél nagyobb nézettséget produkáljon, valamint még a keresőmotorokban is jól kereshető legyen, szóval ennek érdekében a legtöbb esetben igyekeznek lefedni szinte minden vonatkozó identitás-kategóriát is. De persze nem csak ez a probléma velük, mert a legtöbb esetben ezek dacára még unalmasak és sablonosak is, gagyi a színészi játék, a vágás, és a párbeszédeket is mintha AI írta volna. Az N+1 a Gyagyás gyilkosság egyik jelenetét említette meg példaként, amikor is Adam Sandler épp a haverjával egy sörözés lehetőségéről cseveg, majd többször is elhangzik a kérdés, hogy vajon tényleg nem megy-e sörözni a főszereplő.
A hab a tortán, hogy bennfentes információk szerint a Netflix fejesei közül jó néhányan úgy is zöld utat adnak az egyes projektetnek, hogy bele sem néznek a szkriptekbe. Ráadásul a forgatókönyvírók is egyre többször kapják meg azt instrukcióként, hogy a dialógusok legyenek szájbarágósak, tehát a szereplők mondják el mit tesznek éppen vagy mi lesz a következő lépésük, mert így akkor azok is tudják követni a sztorit, akik éppen nem tudnak odafigyelni az adott filmre (vagy sorozatra).
Ezek után tehát ne csodálkozzon senki, ha egyre inkább ilyen semmitmondó műveket kapunk majd, mert a nagy tömegnek ezek igen is tetszenek.