Esport1 - Régi idők esportja 3. – Németh „Bejja” Beatrix: „A női esportolóknak ki kéne lépniük a saját szegregálásukból”

Régi idők esportja sorozatunk 3. részében a magyar esport anyukájával, Németh "Bejja" Beatrixxel beszélgettünk.

Az esport1-nél fontosnak tartjuk a hazai esport hagyományok ápolását, ezért indítottuk el még a nyáron „Régi idők esportja” sorozatunkat, amelyben a hazai esport élet "nagy öregjeit" mutatjuk be. Persze egy hölgyről ilyet nem illik mondani, ő azonban megmondja a tutit mindenkinek, kendőzetlenül: interjúsorozatunk harmadik részében következzen a magyar esport anyukája, Németh „Bejja” Beatrix.

1. rész | 2. rész

Hogyan kerül egy huszonéves csaj kapcsolatba az esportok világával? Mi a te sztorid?

Bejja: Még anno egy netkávézóban dolgoztam a Vas utcában. 16 gépen nyomták a srácok a StarCraft-ot, a CS 1.5-öt (!), én ezekkel a játékokkal ott ismerkedtem meg. Imádtam nézni, ahogy játszanak, de főleg a játékokat színesítő kis átvezető filmeket. Emiatt kezdtem el játszani, csak azért képes voltam StarCraftozni, hogy lássam a rövid animációkat közben. Persze szépen lassan megismertem a közösséget, a játékok versenyjellegét, egyre több LAN-on voltam ott (pl. EarthQuake) és beleszerettem ebbe az egészbe.

Mivel foglalkoztál az elmúlt évek során?

Bejja: 2006-ban részt vettem a PGCC megnyitásában a Mammut 1 mozija mellett, akkoriban az volt a magyar esport közösség csúcsa a maga 80 (!) felszerelt PC-jével. Netkávézónak hívtuk, de leginkább versenyeket rendeztünk ott. Havi szinten volt CS 1.6, Source, WarCraft, Wolfeinstein, COD, CS:Source verseny, de tartottak itt eseményeket, játékfejlesztő és disztribútor cégek is például, itt volt a Wii magyar bemutatója is, sőt, a PC Guru is rendezett itt LAN-okat. Sikerült megismernem az esport magyarországi közösségeit, olyan embereket, akik ismeretségére mai napig büszke vagyok. (DNA, KODIAK, Kul1, Peza, Sanci, Hentes, stb.)

PGCC
PGCC (Kép: Gamekapocs)

A PGCC után jött egy kis kitérő a disztribútorok felé (Activision, Blizzard, THQ, Disney), és eközben az OBI csapatának menedzselése a lehető legjobb társakkal (bazsó, BugBear, Timos, PigStick).
Ha ma csináljuk azt, amit akkor azzal a csapattal, akkor most simán európai szintű team lenne, és az Obi-nak szurkolhattunk volna most Katowicében. A játékosok akkori hozzáállását, a menedzsment szakmai tudáséhségét és profizmusát szerintem most is hasznosítani lehetne. Azért a zárójelben felsorolt nevek önmagukért beszélnek. Reméljük, hogy Res1st majd csinál valami hasonlót Overwatch-ban is, nekem az hihetetlen öröm lenne.

Ezek mellett ott volt a női CS csapat, a Provocateam menedzselése 7 éven keresztül, ahol szerintem a hazai profi női gamerek 40-50%-a megfordult, ha csak a neveket nézzük, fille, rchl, nylon, naomi, lejla és még sorolhatnám. Többször próbálkoztunk az esport egyesületi, szövetségi szintre emelésével, de sajnos azok a próbálkozások elhaltak, nem úgy, mint a nem is olyan régen egyesületté váló Esportmilla.

2015-ben alapítottuk meg a Queens of Game-t, akikkel megpróbáljuk a gaming világ teljességét lefedni, ami természetesen a nőket is érinti, hiszen aktív résztvevői ennek a közegnek, esport hírvideókat csinálunk, streamelünk, játékokat tesztelünk, rendezvényekre járunk, előadásokat tartunk a játékokról, az esportról, a problémás játékhasználatról, persze nem utolsó sorban, támogatjuk a hazai, női gamer közösségeket. Kezdetben négyen voltunk, ma nyolcan csinálunk nyolcfélét a lányokkal. Idén pedig megnyitottuk a Nemesys Games-szel (a játékfejlesztő cég, ahol Bejja dolgozik – a szerk.) az ország első esport és VR Lounge-át, az InGame-t. Ja, és akkor még nem beszéltem az Esportmilláról, aminek már néhány éve koordinátora vagyok heted magammal, és ott van még a két Esport Fest szervezése, szóval sorolhatnám, hosszú a lista.

Impozáns lista, de nyilván nem csak benne dolgozol, aktívan követed is az esportot. Ki a kedvenc játékosod?

Bejja: A magyar játékosok közül a HoP-Esport CuCu-ja, alias Fodor Gábor, akit még a Dotás pályafutásából ismerek, de kb. minden játékfajtából megemlíthetnék valakit, pl. LoL-ban Frather, Cs:Go-ban Gabesson. Külföldiek közül… nos, ezt nem nehéz kitalálni, vele van tele a Facebook oldalam: SK Taco <3

Kis nosztalgia: a magyar esport tekintetében, melyik volt a legszebb/kedvenc pillanatod az elmúlt évekből?

Bejja: Több is van, de ami először eszembe jut, az az, amikor az OBI megnyerte Bolognában a ProLAN-t. Óriási élmény volt, de mai napig visszanézem Youtube-on a RAGE CS:Source csapatának 30P LAN-on nyújtott óriási teljesítményét. Mégis a legcsodálatosabb, ha sok óra munkának az eredménye köszön vissza, például amikor véget ért a visszaszámlálás és elindult az első Esport Fest. Vagy egy friss élmény: az InGame megnyitója. Ezek mind-mind kedvenc pillanatok, nagyon pozitív érzések.

Te mit tartasz személyesen és a magyar esport tekintetében a legnagyobb szakmai sikerednek?

Bejja: Kb. mindent, amit eddig csináltam. Az Esport Festet, az Esportmillát, az InGame-t, a Queens of Game-t. De ha ezek közül is ki kéne emelni egyet, akkor a QoG. Ott érzem azt a fajta társadalmi felelősségvállalást, amit a többi helyen nem: nők elfogadása, a cyber bullying, az internetes zaklatás ellen való fellépés, olyanokkal tudunk foglalkozni, ami egy Esportmillán belül nem biztos, hogy menne. A QoG-nak egyébként ez is adta az alapötletét és azóta is ez motivál.

Hogy látod a női gamerek helyzetét itthon és világszerte? Egyáltalán, beszélhetünk arról, hogy gamerek és női gamerek, vagy már ez is diszkriminatív?

Bejja: Az alap felállással kár lenne vitázni, vagyunk mi nők és vannak férfiak. Máshogy viselkedünk, az adott dolgokra másképp reagálunk, egyáltalán nem egyforma az se, ahogy játszunk, szóval szerintem álszentség lenne kijelenteni, hogy csak gamerek vannak, inkább az fedi a valóságot, mindegy fiú vagy-e vagy lány, ha játszol, gamer vagy, de az, hogy hogyan játszol, azt igenis meghatározza a nemed is.
A női gamerek, női esportolók saját maguk formálják a megítélésüket és nem mindig a megfelelő irányba. Nézzük csak meg a női ligákat. Nyilván van egy csomó előnye: saját közegben tudnak játszani, fejlődni, de pontosan ugyanennyi a hátránya is. Ebből a szegregálásból ki kéne lépni, és ha már olyan jónak tartják magukat a női csapatok, akkor legyen merszük vállalni a férfiak uralta ligákban is a szereplést. Ha azt mondjuk, hogy tudunk olyan jók lenni, mint ők, akkor mutassuk is meg!

Nagyon kevés kiemelkedő női szereplő van az esport világában, szerinted miért van ez? A hagyományos sportoknál nyilván vannak olyanok, amelyek a fizikum miatt hagyományosan férfiasabbnak tekintett sportok, de az esportban a mentális felkészültség, a reflexek, a komplex tudás sokkal fontosabb.

Bejja: Erre viszonylag egyszerű a válasz: az esport játékok evolúciója miatt sokkal később kapcsolódtak bele. De nézzük a tényeket. Az egész esport ipar a technológia oldaláról érkezett az első PC-kkel, a kezdetekkor pedig főleg az FPS játékok domináltak, ami egyáltalán nem érdekelte a lányokat, e két tényező miatt pedig sokkal kevesebbet találkoztak ezzel az iparággal. Az egyetlen kivétel Kornélia, aki Quake-ben a legjobbak közé tartozott egykoron.

Mégis, a technológia adta meg a lökést a női gamereknek is: elterjedtek azok a játékok, amelyeket lehetett már az otthon elérhető laptopokon, konzolokon játszani. Ehhez vegyük még hozzá a Twitch térhódítását, amin keresztül egyre több lány mutathatta meg magát a világnak, ezek mind-mind elősegítették azt, hogy ma már nyugodtan beszélhessünk női esportolókról. Persze régen is voltak, csak nem látszottak, de most végre merik vállalni, merik mutatni magukat.

És nem szabad megfeledkeznünk az esport köré épülő egyéb mellékágakról sem, casterekről, szervezőkről, műsorvezetőkről. Személyes kedvencem Lauren "Pansy" Scott. Minden szempontból példamutató a munkássága (és még a macskám is nézi a meccseket ha ő a kommentátor) :)

És mi a helyzet azokkal a lányokkal, akik ezt kifordították és kvázi „a testükkel keresik a pénzt, csak online”?

Bejja: Kereslet-kínálat alapon működik ez a piac. Egészen addig, amíg van igény arra, hogy nagymellű lányok falatnyi ruhában streameljenek, lesznek is ilyenek. Ha nem lesz rá igény, nem lesznek ilyen közvetítések se. Biztos sok olyan srác van, aki frusztrált, hogy neki nem jött össze akár a pénzkeresés, netán a közismertség, és ezeket a lányokat hozza fel negatív példának, pl. hogy csak a mellével szerez elismerést, pénzt, de ha jobban megnézzük, ezek a lányok, akik ebből élnek, de nem feltétlenül igazi gamerek.

Mi a célod, küldetésed a lányokkal? Mi lehet a QoG egy év múlva?

Bejja: Nem tudok rá pontos választ adni. Egyre többen vagyunk, most éppen nyolcan, de vannak aktív, nem hivatalos tagok, mint Rchl, Bekiie vagy CicAli, örülök, hogy egyre többen találnak meg minket. Remek kapcsolatunk van a cosplayerek világával, a játékfejlesztésben dolgozó nőkkel nemzetközi szinten is. Próbáljuk a legtöbb női résztvevőjét elérni az gamer világnak, az esportnak, legyen az játékfejlesztő, pszichológus, játékos, újságíró. A céljaink nem változtak az elmúlt másfél évben: mutatni, megmutatni, elfogadtatni a nők jelenlétét az esportban, a gamerek világában. Edukálni az anyukákat, a tanárokat, a médiát mind az esportról, mind pedig ennek a szektornak a női résztvevőiről.

Mire vagy a QoG-gal a legbüszkébb az elmúlt másfél évből?

Bejja: Rkára. Arra, ahonnan ő indult és ahova a QoG segítségével eljutott. Kezdődött a fotózással az Esportmillának, aztán jött a műsorvezetés, aztán a nagy rendezvényeken műsorvezetés, aztán a Heti esport Hírek, ami egyedülálló jelenleg itthon, senki más nem csinál ilyen videókat. Mostanra pedig eljutott oda, hogy a játékiparban dolgozhat. De ugyanolyan büszke vagyok Soyomira, Aisára, Mercire, Sophiasora, Anitára, akinek a cikkei gyakrabban jelennek meg az Indexen, mint bármelyik más ismerősömé, Fannira, aki a problémás játékhasználat szakértőjeként nagyon sok helyen tart előadást és az összes többi lányra, aki újságíró, cosplayer, játékos vagy streamer. Szerintem csodálatos, mennyi üzenetet tudnak átadni a célközönségünknek, anélkül, hogy túltolnák a feminizmust. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért kiállnak magukért a női játékosokért, mégsem veszítenek nőiességükből.

Itt ülünk az InGame-ben, Budapest legújabb esport közösségi terében. Van, ahol a versenyzésen van a hangsúly, van, ahol a társasé a főszerep, miben más az InGame, mint a többi fővárosi esport bár?

Bejja: Kilátunk az ablakon, ez az első különbség. A mi célcsoportunk nem elsősorban a fiatal játékosközösség, hanem az az idősebb célcsoport, akik régen játszottak vagy foglalkoztak valamilyen szinten az esporttal, de ma már nem játszanak annyit, vagy nem a játék az elsődleges számukra. Ez egy olyan esport közösségi tér, ahova el lehet jönni egy megbeszélésre, elhozhatod a laikus barátodat, barátnődet, hogy ezen keresztül mutasd be neki, mi is az az esport, hozhatsz ide üzleti megbeszélést, bármit. És ne felejtsük el a VR-t, hiszen a hely fele arról szól, abban is első az InGame, csak úgy, mint a kommentátori szobában, ilyen sincs egyetlen bárban se. Ha valakinek van kedve játszani, akkor idejöhet akár az egész csapatával.

Visszahozhatják ezek a bárok a régi idők LAN feelingjét? Egyáltalán, szerinted szükség van arra, hogy legyen még több olyan LAN, mint anno a 2000-es években?

Bejja: Nem tudom, hogy van-e rá kereslet, de ezek a bárok nem arra vannak kitalálva, hogy a régi LAN feelinget visszahozzák. Ha elég gép lenne a helyszínen, akkor talán, de így nem. Ezekre külön rendezvény kéne megfelelő helyen, megfelelő körülmények között, kis létszámmal, majd folyamatosan bővülve. Az esport bárok pedig maradjanak csak meg a kikapcsolódás helyének.