Kedvtelésből megölte Ambinderath-ot, az élőhalott sárkányt és a fogaival díszítette fel a kardját.
Dota AllStars
Egyszer egy nemes lovag védte királyságát a gonosztól, végül őt magát mégis a pokolba vetették, ahol az évszázadok alatt széttépték és darabokra szaggatták. Eljött az idő azonban, mikor maga Lucifer döntött úgy, hogy itt az ideje visszatérni és saját kezűleg repítette fel az élők világába. Korruptként és esztelenként lépett a termékeny földre Leorick király, a csontvázak uralkodója. Elindult hát és magabiztos tekintettel vezette csatába alattvalóit, miközben maga a sötét úr adta neki a parancsokat és irányította. Képes a pokol mély bugyrainak erejével bárkit megbénítani, a király mindenre és mindenkire fenyegetést jelent a harcmezőn. Elátkozott kardjával kiszívja az életerőt másokból, így növeli tovább saját és a körülötte lévők erejét. Az a pletyka terjeng róla, hogy elpusztíthatatlan, és akire egyszer lecsapott a pokol tüzével, az soha nem látja meg a napvilágot újra.
Dota 2
Megannyi éven át ellenségei – koronáikat előszeretettel viselte - maradványaiból az elfoglalt területeken építette fel hatalmas birodalmát Ostarion király. Megszállott vállalkozás volt, amit azért tett, hogy elüsse az idejét örökkévaló uralkodásában, melyet véget nem érő hosszúságúra kárhoztattak. Abban a hitben létezett, hogy amíg kastélyainak tornyait építgetni, addig nem halhat meg. Végül tudomásul kellett vennie, hogy még maga a csont is elpusztul. Már nem bízott a húsvér alak visszaszerzésében, így más módszer után nézett uralkodása meghosszabbításának érdekében. Rálelt a szellemvilágra és ebben látta a végső megoldást, mivel a sötét lelkek haláluk után táplálják a lidérceket. Beoltatta magát, mert hitt abban, hogy képes átváltozni szellemmé, az örökkévalóságig ragyogna és élne, mint az egója. A Lidéréj néven ismert, ezerévenkénti napfordulón részt vett egy szertartáson is, megparancsolta alattvalóinak, hogy annyi lelket gyűjtsenek be neki, amennyit csak tudnak, hogy az átalakulás végbe mehessen. A végére senki nem tudta már, kiket is áldozott fel és mely bajnokai estek el ez idő alatt. Egyedül a Rém király számított, aki a hajnal első sugaraival együtt emelkedett fel. A metamorfózis óta nem sok időt tölt a trónján ücsörögve, kivont karddal - melyet szolgái készítették neki, az elhullott királyok csontjaiból és páncéljaiból - járja a vidéket és halálon túl tartó esküre kárhoztatja az élőket. Csak kevesen tudják róla, de különös érzelmeket táplál a Fájdalom Királynője iránt.