Aki középre megy, az a legskillesebb a játékban, ezért már az első másodpercben ellentmondást nem tűrően jelezni kell a többieknek, hogy ki hordja a nadrágot.
A Valve mindig is törekedett arra, hogy a legjobb élménnyel jutalmazza meg a rajongókat. Ezért amint lehetett lecserélte az MMR számokat medálokra, ezáltal pedig jobban lehet szűrni a játékosok szintjét. A kliens, mielőtt nekiveselkednénk egy mérkőzésnek rögtön ellenőrzi az embereket, akik a keresésre kattintottak.
Miután szuperül felmérte a képességeit, természetesen mellénk fogja bedobni az illetőt és az is egyértelmű, hogy nem kerülhet csak a mi csapatunkba. A rendszer már előre látja, hogy remekül ki fogja egészíteni az ötösünket ez a csupa szív és skilles egyén. Viszont a mid egy különleges pozíció, ráadásul rengeteg ügyes és pozitív ember pályázik a középső lanere. Egy baráti hangulatú megbeszélésen el is dől, hogy ki lehet a kiválasztott.
Van egy varázsszó, amely minden Dotás szívét megenyhíti. A Mid or Feed jelmondat tudatosítja a többiekben, hogy egy igazi csillag születhet azon a csodás napon, melyen elkeseredettségünkben újra elindítottuk a játékot és gamelésre adtuk a fejünket. Ebben a pillanatban monitorostul hajítanánk ki az ablakon a számítógépet, mert szinte mindig ezzel a kellemes mondattal várnak minket a vállalkozó kedvű társaink. No nem azért szabadulnánk meg becses kincsünktől, mert bosszant minket az illető faragatlansága, hanem mert tudjuk, a mides aratja le a babérokat és szupersztár játékával mindenki elől ellopja a showt. Időnként azonban egy hős kiválasztásával ki lehetett még csikarni a mid lane-t, hiszen ehhez a karakterhez ajándékként járt a középső ösvény. Mostanában viszont már ez sem jelent sikert.
Készségesen bárki átveszi tőlünk ezt a pozíciót, magabiztosan jelezve, hogy nem nekünk való, ő tudja mit csinál, illetve ne aggódjunk, összecsomagolja az ellenfelét. Aztán észreveszünk egy egyszerű statisztikát, megnézzük szemüvegben, sőt nagyítóval is, de bizony nem csal a szemünk. Gyorsabban lett first blood társunk, mint hogy Petőfi eltűnt a ködben. Mivel gyűjtőről beszélünk, 1 halállal meg sem elégszik, vissza teleportál és folytatja nem könnyű feladatát és életcélját.
Abban az esetben, ha mégis sikerülne beverekednünk magunkat középre, csorgó nyállal és nemes gondolatokkal vázoljuk fel vizuálisan, hogy ez a mi lehetőségünk és bizony életünk legkirályabb alázását fogjuk bemutatni. Aztán néhány másodperc után rájövünk, hogy éppen a RetardCourier válogatott TI-ra készülő csapatával találjuk szembe magunkat, akik semmi mást nem szeretnének, mint vb-t nyerni napi 2 meccses gyakorlással. Pechünkre pont beléjük botlunk, ráadásul pontosan tudják, hogy a mides kiiktatásával megnyerhetik a gamet. A világ összes supportja segíti az enemyt, mi pedig hiába hívjuk fel erre csapattársaink figyelmét, fittyet sem hánynak rá, bár néhány perc múlva a halálaink számát szóvá teszik és reporttal fenyegetőznek, valamint a játék feladását követelik.
Idegileg még bírjuk, semmi gond. Igyekszünk legalább a többieket informálni, hogy ott ne bukjanak csúnyát. Készségesen jelezzük, hogy eltűnt középről ellenfelünk és valószínű vadászni fog. Az információ valahol az éterben sajnos elvész, amely természetesen a mi hibánk. Kollégánk pedig minden tudásával igyekszik kivédeni a lesből érkezett támadást. Ez a halál is a mi figyelmetlenségünkből adódott.
Példát kellene vennünk az igazi tryhard játékosokról. Ők koncentrálnak és egyszerűen kizökkenthetetlenek egy-egy meccs alatt. A skill fejlődése a legfontosabb számukra, és megmondom őszinten ezekre az emberekre én is felnézek. Történjen bármi, csak így lehetsz a legjobb mides, aztán talán még Dendit is megölöd egy nap, ha találkozol vele miden.
Végére pedig egy nagyszerű elme tökéletes idézetével búcsúznék, aki megjárt több TI-t és az év legjobb mid játékosának is választották. Úgy döntött megosztja sikerének a kulcsát, bár én azért kiegészíteném:
Talán még a cyka játékosokat sem szabadna hagyni középre menni, különben az 5 csillagos Divine örökre álom marad. Na, ki a legjobb magyar mid játékos?