Egy dán álmodozóból az EG kapitányává válásig

Andreas Franck "Cr1t-" Nielsen saját beszámolóját írta meg, hogy miken ment keresztül az évek során. Az elszántság, a küzdeni akarás és az alázat teszi őt a világ egyik legjobbjává.

"Rengeteget tanultam a Dota 2-es karrierem során. Olyan döntéseket hoztam, melyek jelentősen megváltoztatták az életemet és ezáltal a világ minden táján a legjobbak ellen küzdhettem, hogy én is a legjobbá váljak. Ez nem egyik napról a másikra történt, éveket töltöttem azzal, hogy feljesszem magamat. Az elején leginkább dán együttesekkel játszottam együtt, és bizony nem kevés vereséget éltem meg, de mindegyikből csak okultam és igyekeztem javítani a játékomon. Ez a tanulási folyamat tett azzá, aki ma vagyok.

Az első nagy lehetőségem a TI után adódott, miután bekerültem az OG csapatába. Éppen csak befejeztem az iskolát, így minden időmet és erőmet a Dotára szenteltem. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen rögtön a csatlakozásom után sikert sikerre halmoztunk, amely hatalmas önbizalmat adott. Nem volt ez mindig felhőtlen, időnként a csapaton belül kialakultak azért ellentétek, aztán a vitáinkat nem sikerült könnyedén lezárni és valakit mindig hibáztattunk. Ettől függetlenül nagyon sokat tanultam a srácoktól: hogyan kell csapatban játszani, miként kommunikáljak megfelelően, valamint hogyan győződjek meg arról, hogy a csapat továbbra is működőképes. Volt néhány nagyon rutinos és képzett társam ebben a gárdában, akik elképesztően sokat segítettek, hogy tovább fejlődjek, mint játékos. Amit akkor tőlük tanultam, a mai napig fel tudom használni.

A Frankfurt Major idején borzasztó élményben volt részem, egy rendkívül rossz csoportkör után az alsóágon küzdhettünk tovább. Emlékszem volt egy kis nézeteltérésem Miracle-el, ő pont Shadow Fiendet játszott én pedig mögötte voltam, hogy segítsem. Stackelni akartam neki és el is indultam, viszont meghalt mialatt távol voltam. Nagy veszekedés lett arról, hogy miért is vesztettünk emiatt. Mindenki nagyon bosszús volt. Végül pocsékul ért véget számunkra a csoportkör. Ez volt számomra az a pillanat, amikor rájöttem, hogy félre kell tennem a büszkeségem és azt mondani: Rendben oké, talán igazad van, nem kellett volna otthagynom téged, fátylat rá, tekintsünk előre.

Úgy érzem, ez a torna volt a legnagyobb fordulópont számomra. Tulajdonképpen ez volt az első eset, hogy felnőttként kellett viselkednem. Tudnom kellett kezelni ezt a karrierem érdekében. Nem ülhettem csak a sarokban idegesen puffogva magamban, hogy minden szar. Nem akartam elveszíteni a Frankfurt Major-t, ezért odamentem és bocsánatot kértem Miracle-től, elmondtam neki, érdemes lett volna hallgatnom rá. Ezt követően túl tettük magunkat ezen, aztán egy csapatként nyertük meg a versenyt. Tudatosult bennem, hogy egy rossz kezdés után csak úgy juthatsz messzire egy tornán, ha jól kommunikál a gárda, ezért nem szabad félni elmondani a gondolatainkat. Fejben kell tisztáznod, hogy mi a helyzet és rendezned kell magadban a problémád, mielőtt a társak vesznek elő. Ha ez megváltozik benned és elkezdesz győzni, az egyszerűen csodálatos érzés. Mindannyian jobban teljesítetek, mert hisztek a többiekben és bíztok egymásban.

Ugyanez tapasztaltam az Evil Geniuses tagjaként a Boston Major-ön. Kapitányként az egyik legnagyobb kihívás volt az életemben. Elképesztően gyenge csoportkört produkáltunk és mindenki pocsékul érezte magát. Tudtam, hogy ha nem beszélünk erről és mindenki magában tartja a mondandóját, akkor keresztet vethetünk a versenyre. Ezekben a szituációkban egyszerűen ki kell szellőztetni a fejed, aztán ki kell adnod magadból mindent. Szóval mi is összegyűltünk és beszélgettünk a kommunikációs problémákról, mindenki megosztotta a véleményét. Átdumáltuk, hogy mi az, amit jobban kell csinálnunk. A színpadon aztán már mindenki beszédesebb volt és sokkal jobban is ment a játék. Nem nyertünk végül, de a legjobbat hoztuk ki magunkból, illetve az eredményünk is végül sokkal jobb lett, mint ami a csoportkör után kinézett.

Egy öttagú csapat tagjának lenni nagyszerű dolog, azonban együtt kell tudni dolgozni a siker érdekében. Minden együttes másként kezeli a vereséget, de nem számít hogyan, hiszen valaki valamiért úgyis mérges lesz, ha kikaptok, de ha nincs lehetőségetek megbeszélni a dolgokat, akkor a következő meccsek is valószínűleg hasonlóan alakulnak majd.

Nagyon fontos, hogy minden vereség tanulságos legyen, vegyük például a DreamLeague 8. szezonját. Az első két mérkőzésünk nem igazán úgy ment, ahogy szerettük volna, ezért megtárgyaltuk mi ment rosszul és rájöttünk, hogy nem egy rugóra járt az agyunk. Nem teljesen értettük, hogy mit is akar a másik, tehát igyekeztünk javítani rajta. Ahelyett, hogy egymásra mutogattunk volna, mindenkinek adtunk esélyt és hittünk benne, valamint nem csesztük fel magunkat apróságokon.

Az EG kapitányaként ez a nem kevés felelősség is rám hárult. Én voltam az első, aki ezeket a beszélgetéseket elindította, ha nem ment valami jól. Mikor ide igazoltam, nem igazán tudtam mire számítsak, mivel egyikükkel sem játszottam még ezelőtt, de mindenre kész voltam, hogy azzá a vezérré váljak, ami a csapat számára szükséges.

Az EG-ben játszva nagyon sokat fejlődtem, mint játékos. Időnként az önérzetemet is félre kellett tennem és igyekeztem azon dolgozni, hogy a kemény időket is átvészeljük. Velük játszani azonban egészen különleges érzés, emberként is pozitív hatással van rám az együttes. Nagyon rég szerettem volna Artourral együtt gamelni, de persze ez igaz az egész EG-re. Miután a TI6-ot követően volt rá lehetőségem, hogy csatlakozzak hozzájuk, büszkén mondhatom egy álmom vált valóra. Nyilván nagyobb felelősségem lett a kapitányi teendőkkel, de úgy gondoltam soha nem lesz jobb alkalmam ilyen jó játékosokkal játszani és életem végéig bánnám, ha nem fogadnám el az ajánlatukat.

Egy ötös vezérének lenni nem egyszerű dolog, de sokat tanultam magamról és a társaimról is. Törnöm kellett a fejemet, hogy mi a legjobb a többiek számára és miként tudnak még tovább fejlődni. Egyénileg és csapatként is. Őszinten, azt hittem kevesebbet kell majd tennem, mint egy TI-ért, ez pedig határozottan megbosszulta magát.

A TI után szerintem elvesztették a hitüket bennem, mint kapitány. Személy szerint, tudtam is, hogy miért. Volt néhány gondunk. Úgy érzem nem én voltam az egyetlen, aki nem tett meg mindent, de érthető, hogy miért minden a kapitány hátán csattan. Nekem kellett mindenért felelősséget vállalnom. Amikor Fear átvette tőlem ezt a posztot, nekem tökéletesen megfelelt. Ő egy kiváló vezető, rengeteget kell még tanulnom tőle erről a státuszról. Továbbra is velük játszhatok, csak mostantól a 4-es pozícióban teszem mindezt, ahol a legjobban érzem magam.

Mindazonáltal sok munka áll még előttem, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, beosztástól függetlenül. Régen, mikor ugyanezen a poszton játszottam, nem éreztem, hogy bárki is jobb nálam. Simán azt gondoltam bárkivel felveszem a versenyt. Most már rájöttem, hogy vannak azért nálam jobbak is. Szeretnék eljutni arra a szintre, ahol GH és JerAx van. Mivel most még nem tartok ott, ezért van még bőven javulni valóm. Ez pedig hihetetlen sok motivációt ad.

Szerintem GH jelenleg a legjobb 4-es játékos. Bámulatos miként képes játszani, akárhányszor látom, olyan, mintha egy másik dimenzióban tolná. Egyértelműen ő az egyik e-sportoló, akire felnézek, de emellett versengeni is akarok vele. Ugyanez a helyzet JerAx-al. Sokat tanulmányozom ezt a két személyt, a célom pedig az, hogy túltegyek rajtuk.

Mindig nehéz, ha nem hallod a neved a pozíciód legjobbjai között, néhányan pedig megkérdezik, hogy a negatív megjegyzések megnehezítik-e a fejlődésünket. Hogy őszinte legyek, én elég jól kizárom ezeket gyakorlás közben. Mindig a pozitív dolgokra fókuszálok. Sok rajongó jön oda aláírást kérni, ilyenkor pedig nem haboznak bátorítani minket, tényleg azt szeretnék látni, hogy jól teljesítünk. A szurkolók miatt soha nem adjuk fel és tovább küzdünk.

Érdekes mikor arra gondolok, mely motivációk juttattak el idáig, ahol most vagyok. Aztán rájövök, hogy ugyanazok, mint mikor elkezdtem a pályafutásom. Továbbra is meg akarom nyerni a TI-t és a posztom legjobbjává szeretnék válni. Kitartottam a nehéz időkben és a rengeteg tapasztalat, amit az utamon gyűjtöttem, valamint a csapatom segíteni fognak a céljaim elérésében. Kívűlről úgy tűnhet, mintha mi sem változott volna velem kapcsolatban. Az elmúlt évek –a kihívások és sikerek együttesen– olyan módon alakultak, ahogy hittem, de volt olyan is, amit igazából nem is reméltem.

Lehet, hogy átesünk néhány változáson, de az ember ezáltal csak erősebbé válik. Továbbra is az a célom, hogy még erősebb legyek."