Áll a bál az indiai, szerződéses "rabszolgaság" miatt az e-sport világban

Lehetetlen szerződést akarnak aláíratni az indiai e-sportolókkal, a közösség vezető tagjai normális nemzetközi szabályozásért kiáltanak.

Az Egymillióan a magyar e-sportért Egyesület, valamint a már létrejött Magyar E-sport Szövetség számára nem véletlenül az egyik legfontosabb cél az e-sport jogi környezetének és szabályozásának megteremtése hazánkban. Bár az iparág a nyugati világban, valamint Ázsia egyes országaiban (pl. Kína vagy Korea) iszonyatos léptékben nő, a köré épülő szabályrendszer, a felügyelő szervek –vagy azok kompetenciájának hiánya– miatt a játékosok és a csapatok sokszor azt se tudják, milyen szerződést írnak alá egy versenyen való részvétellel. De hát hogyan is tudhatnák: mindössze öt év telt el azóta, hogy a 2013-as League of Legends világbajnokság után a nemzetközi sajtó elkezdett egyáltalán foglalkozni az e-sport világgal, és még most is csak néhány olyan személyről tudunk, akik például az iparág jogi oldalába ásták bele magukat, és e-sport ügyekre, e-sport jogra szakosodtak mára.

A marketing gépezet kegyetlen tempóban hajtja az ágazatot. A bürokrácia és a szabályozás azonban lassú: éppen ezért fordulhatnak elő olyan drámai esetek is, mint ami most néhány indiai játékossal, és csapattal történik az Asian Games kapcsán.

Egy indiai versenyszervező cég, a SoStronk egyik kommentátora, Bleh birtokába jutott egy példány abból a szerződéből, amit az ország e-sport szövetsége, az ESFI (Esports Federation India) íratott alá azokkal a játékosokkal, akik részt vesznek az Asian Games kvalifikációs versenyén. A torna egyébként különösen fontos mérföldkő az e-sport világ életében. Az Asian Games lényegében az Olimpia ázsiai megfelelője, négyévente rendezik, és 2018-ban először, e-sport játékok is lesznek a programban (League of Legends, StarCraft II, PES, Hearthstone, Arena of Valor, Clash Royale). Sőt, 2022-ben már érmet adnának az itt rendezett e-sport versenyek győzteseinek, ami az első nagyon komoly lépése lenne a versenyszerű videojátékok olimpiai programba vételének.

Képviselheted Indiát, de csak ha fizeted

Már magával a selejtezőkkel is problémák voltak: pl. a bejelentést követő nagyjából 48 óra volt nevezni a kvalifikációs tornákra. League of Legends-ben két csapat nevezett, de feltétel volt, hogy legyenek kész úti okmányok (útlevél). Namármost az egyik csapatnak sem volt, –ráadásul ezen a papírok intézése heteket vesznek igénybe–, ígyhát selejtező nélkül derült ki, hogy melyik csapat utazhat majd. De az igazi sz*r itt kezdődik: ahhoz, hogy egy játékos képviselhesse a hazáját az Asian Games-en, először alá kellett írnia egy szerződést az ESFI-vel. Ne felejtsük el: egy olyan, fejlődő országban –ahol óriási a különbség gazdag és szegény között– az, hogy egy e-sportoló szerződést írhat alá, hatalmas kitörési lehetőséget jelent. A fentiek fényében különösen fájó az, hogy mit írattak alá ezekkel a játékosokkal.

Az első fájó pont: a kiadások. Egy ilyen szövetség –amely az ország e-sportját hivatott képviselni–, általában kell hogy rendelkezzen valamekkora anyagi kerettel, amelyből megfinanszírozza ezeknek a játékosoknak az utaztatását, szállásolását . Ebben a szerződésben viszont az áll, hogy bizony minden, a versenyhez kapcsolódó költséget a játékosoknak kell állniuk. Baleseted volt? Ellopták valamidet? Oldd meg, mi aztán nem segítünk, –írja a szerződés. Bajod van a szállással? Az ESFI feltartja a kezét; hiába velük írtad alá a szerződést, az bizony nem az ő területük, hanem az AeSF, azaz az Ázsiai E-sport Szövetség hatásköre. A WESG-n láttunk már olyat, hogy milyen borzasztó körülmények fogadták a CS:GO profikat egy 1,5 millió dolláros összdíjazású versenyen, miért ne történhetne meg itt is?

Kép: ESFI Facebook

Ha megmozdulni se bírsz, akkor is kötelezően ott kell lenned a fotózáson

A szerződésben az is benne van, hogy ha az ESFI úgy látja, vagy úgy gondolja, hogy te annak valamelyik pontját megszegted, akkor máris repül a büntetés, ami figyelmeztetéstől az összes további indiai verseny részvételtől való eltiltásig terjedhet. Például ha nem mész el a fotózásra –még akkor is, ha 40 fokos lázad van–, az ESFI kettétörheti az e-sportolói karriered. Ha pedig el is tudsz menni, még ezt is önköltségen kell finanszíroznod. Lenne egy szponzorod, aki stúdiófotókat csinálna rólad ezen a rangos nemzetközi versenyen? Király, –menj és oldd meg, ha tudod. De ha már vannak ilyen képeid, azok nem a tieid, hanem az ESFI-é, mert amúgy a sorok között ez is szerepel.

Nem tudsz versenyezni? Senkit nem érdekel

A szerződés szó szerint azt mondja, hogy ha bármilyen, –előre látható, vagy nem látható– esemény következtében képtelenné válsz a versenyzésre, akkor 15 napon belül minden, ezzel járó, az ESFI számára kiadást generáló költséget kártérítést meg kell fizetned a szövetség felé. Egy nagyon szélsőséges példával élve: elüt egy autó, miközben sétálsz át a zebrán és kórházba kerülsz. Senkit nem érdekel: tessék szépen fizetni a büntetést. És a Szövetség aztán kitalálhat mindenféle büntetést, ami megsérti az ő reputációját, hozzárendel egy kitalált összeget, neked pedig van 15 napod ezt az összeget kifizetni. Szép kis világ, nem igaz?

Twitteren alaposan rámozdultak az emberek Richard Lewistól SirScoots-ig; –a negatív áradatot pedig észrevette az ESFI is, akik még öntöttek egy kis olajat a tűzre azzal, hogy kiposztolták Facebook-ra, hogy "oké, vettük, küldjétek el, mi a bajotok és majd foglalkozunk vele, addig pedig marad minden, ahogy most van".

Ilyen szerződéseket senkinek nem szabad aláírnia. Ezért lenne fontos az edukáció a szervezetek részéről a csapatok és játékosok felé: hogy ők is tisztában legyenek azzal, mi az, amit jogosan és jogtalanul kérhetnek tőlük. Az e-sport jogi szabályozása eddig hanyagolt terület volt, de az ilyen negatív példák remélhetőleg felgyorsítják majd ezt a folyamatot.