Út a London Majorig: második a török igazság?

Ismerjétek meg a Space Soldiers történetét.

Közeleg a FACEIT London Major, ahová a világ minden pontjáról érkeznek együttesek, hogy kiderítsék melyikük a legjobb. A Counter-Strike világbajnokságaként számon tartott eseményeket félévente hozza el a Valve valamelyik nagy sikerű versenyszervezővel karöltve, és kivétel nélkül ezek a tornák a legnívósabbak minden évben, –így a csapatok is azért dolgoznak, hogy itt a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Mivel a profi CS:GO összes szála itt fut össze, ezért a következő hetekben Út a London Majorig című sorozatomban bemutatok néhány kiválasztott gárdát. Ezzel a szériával szeretnék némi betekintést adni abba, hogy milyen előzményekkel érkeznek az adott csapatok Londonba, és melyek a legfontosabb történetek, amiket érdemes figyelemmel követni, –ha valaki esetleg nem követné a szezon összes versenyét és hírét, csakis a Majoröket nézi.

A legelső rész a Space Soldiers-szel foglalkozik a jelenlegi felállás megszületésétől napjainkig, és a hányattatott sorsukkal, ahogy minden esély ellenére betörtek a Majorök világába. A török együttest Can "XANTARES" Dörtkardeş, Çağatay "DESPE" Sedef, Engin "ngiN" Kor, Ahmet "paz" Karahoca", Engin "MAJ3R" Kupeli és Buğra "Calyx" Arkın alkotják, edzőjük pedig Canpolat "hardstyle" Yildiran. Bár több pozícióban is ügyes játékosok vannak, és 2018 elején már egy potenciális top 10-es gárdának tűntek, de ha pár szóban jellemeznem kéne az eddigi karrierüket, akkor a következőket használnám:

"Nagy remények és még nagyobb pofonok"

A balkáni régió sikersztorijaként indult, mára pedig a világ 30 legjobb csapatának egyike lett a Space Soldiers. Hosszú út volt az övék Törökországból, tele buktatókkal és némi játékoscserével, de 2017 februárjában összeállt a ma is ismert ötösük MAJ3R irányítása alatt. Ezt megelőzően igen jól vették az akadályokat saját hazájukban és a környező országok versenyein, hála XANTARES páratlan képességeinek, de a közepes- és nagyméretű tornák kvalifikációin rendre elhasaltak. MAJ3R kezei alatt azonban összejött az álom tavaly ősszel, ami a 2014-es, első iteráció óta a játékosok szeme előtt lebegett: kijutottak a legnívósabb Counter-Strike események egyikére, az ELEAGUE Boston Majorre.

A szervezet legelső Minorszereplése 2016 novemberében volt. Azonban az atlantai Majorkvalifikációt már otthonról nézték, ugyanis az Epsilon kiejtette őket az európai Minor 4. helyén, ahonnan később a JW-féle GODSENT és a HellRaisers jutott tovább. A következő hónapokban sem jártak nagyobb sikerrel: a WESG-en ismét az elődöntőben estek ki. Bár ezelőtt már megérkezett MAJ3R, de egy irányítócsere mindig időigényes folyamat, ezért XANTARES-ék folytatták a felemás formát. Pár kisebb versenyt megnyertek év közben, de az ECS-ből kimaradtak, a krakkói Major előtt már elhasaltak az online kvalifikáción, és Kölnben is csak a 12-14. helyen végeztek.

A nyári szünet után viszont egészen magukra találtak, több selejtezőn is megszerezték az első helyet, de ami a legfontosabb: kijutottak az európai Minorra, amit meg is nyertek az EnVyUs-szal szemben. Ennek köszönhetően ők lettek az egyik gárda, akik a régiót képviselhették az ELEAGUE bostoni tornáján. Igen nagy figyelem fordult ekkor feléjük, hiszen ők lettek az első török csapat a Majorök történetében. Ráadásul sok együttessel szemben nem a folyamatos forgatások vitték őket előre, hanem az összetartás és a kemény munka.

A verseny az Új Kihívók szakaszával –a korábbi fő kvalifikációs eseménnyel– indult az atlantai stúdióban, és az első körben a Sprouttal találkoztak. Meglepetésre kikaptak az egyik legerősebb pályájukon, Cobblestone-on, ami némi aggodalomra adott okot, de kellett ez a pofon. Ugyanis a következő három meccsüket az AVANGAR, a Misfits és a mousesports ellen megnyerték. Ráadásul utóbbit Mirage-on hozták össze hosszabbításban, ami már csak azért is nagy szó, mert akkoriban az egerek voltak talán a legjobbak itt. A 3-1-es eredménynek köszönhetően az Új Legendák szakaszába jutottak, ami már közel sem ment ennyire simán.

A második fordulóban a felps-szel fellépő SK-val találkoztak legelőször, és ekkor folytatódott az érdekes séma. Az egész versenyen nagyon szoros meccseket játszottak, egy hajszálon múlt, hogy kikaptak vagy nyertek. Ebben a szakaszban az öt mérkőzésükből négy végződött 16:13-ra, egyedül a BIG-et büntették meg valamivel keményebben –Cobblestone-on 16:8-ra nyertek. De tény és való, hogy gob b-ék voltak a leggyengébb ellenfelek, akikkel találkoztak. A szoros eredmények előidézték a legkevésbé várt forgatókönyvet, ugyanis egészen a svájci rendszer ötödik köréig nem dőlt el a sorsuk, ahol ismét a mouzba futottak. Ekkor azonban revansot vettek oskarék a korábbi Mirage-os vereségért –a cseh AWP-sre nemigen volt ellenszer ezen a meccsen–, és kiejtették a törököket a versenyből.

Természetesen egy ilyen helyzetben veszíteni fájdalmas, de remek alap volt 2018-ra a váratlanul jó szereplés. Ráadásul a következő Majorre is bebiztosították a helyüket, így idén nem kellett minden erejüket arra a kvalifikációra összpontosítani. Persze a komoly fejlődés mit sem ér, ha nem tudják kiaknázni a lehetőséget, márpedig ilyesmivel nem lehetett őket vádolni az év korai szakaszában. Bejutottak az ESL Pro League-be, ismét utaztak a WESG-re, és több selejtezőn is eredményesen szerepeltek, így egy nagyon szép tavaszra számíthattak. Ezt tovább erősítette a tőlük már megszokott online forma újabb szintre emelése, ugyanis voltak idők, amikor senki sem tudta megállítani őket, ha a harc az otthon kényelméből folyt. Ugyan ez ráerősített arra a sztereotípiára, hogy onlinerek, de egyre nőtt az esélye, hogy LAN-környezetben is villantani tudnak, és a támogatóik, elismerőik száma rohamos növekedésbe kezdett. De hamarosan jöttek a korábban említett pofonok.

A WESG-en ezúttal a döntőbe jutottak, de a fnatic ellen nagyon rossz formában léptek fel a szerverre, besokalltak és veszítettek. Mindezt egy olyan fnatic ellen, ahol egyre csak nőtt a belső feszültség, ugyanis ekkor röppentek fel az első hírek, hogy ki akarják tenni goldent, és Xiztet ültettnék az irányítói karszékbe. De a döntő az döntő, így Marseille-ben ismét nagy elvárásai voltak mindenkinek. Viszont a célokat gyorsan kiverte a fejükből az ébredező az Astralis és a hanyatló Gambit, akik ellen összesen 9 kört nyertek két pályán, ezért utolsók lettek a csoportjukban, és már az első nap végén csomagolhattak. Az IEM Sydney-re el sem utazhattak, ugyanis nem kaptak vízumot a játékosok. A Pro League rájátszásában Calyx helyett DESPE játszott, ugyanis előbbi ismét nem kapta meg a szükséges papírokat időben. A handycap ellenére Bo1-ben elverték a Renegades-ot, de sem a Liquid, sem az OpTic ellen nem jött össze nekik a győzelem, ami újabb búcsúzást jelentett.

Egy feltörekvő csapat nem is kívánhatna nagyobb szerencsétlenséget, mint ezek az esetek, és a szívszorító vereségek, a vízumproblémák érthetően rossz hatással voltak a játékukra is. Bár a bukásokon valamelyest szépített, hogy a DreamHack Open Austint megnyerték, de ez már-már kötelező volt a gyengébb ellenfelek miatt. Ettől függetlenül ez is egy mérföldkő a történetükben, mert korábban még az ekkora tornákon is rendre elhasaltak.

A nyári szünet előtt már csak két versenyük maradt bizonyítani, de ebből nagyon hamar egy lett. Korábban meghívást kaptak az első török premier tornára, a Blast Pro Isztambulra, de a helyi választások miatt a szervezők kénytelenek voltak őszre tolni a rendezvényt, ezért még várat magára a hazai közönség előtti szereplés. Maradt tehát az ESL One Belo Horizonte, ahol a hazai SK-t elég szépen megverték, de végül nem jutottak ki a csoportból. Ekkor történt a hírhedt eset, amikor is az SK elleni visszavágón kikaptak, és az egyik rajongó vonulás közben leköpte MAJ3R-t, és többen is megfenyegették őt. Sajnos egy ilyen élménnyel ért véget a szezon első fele számukra, egy-két online kvalifikáción kívül nem is láthattuk őket azóta. Viszont a közelgő Major miatt érdemes volt átvenni, hogy mi is történt velük az elmúlt hónapokban, –ugyanis az év eleji jó szereplések után most igen nagy a csapat körüli csend, ez pedig két dolgot jelenthet.

Egyrészt azt, hogy ennyi volt bennük, bár én ezt nem tartom valószínűnek. Ha fogadnom kéne, akkor inkább a másik oldalra tennék egy komolyabb összeget és azt mondanám, hogy készülnek. A Major lesz az első versenyük a szünet után, ami azt jelenti, hogy több hónapjuk volt teljesen új dolgokkal előrukkolni. Korábban az volt a legnagyobb problémájuk, hogy nem szoktak még hozzá az ilyen méretű tornák nyomásához, lámpalázasok voltak. Remek bizonyíték erre, hogy online sokáig sebezhetetlennek tűntek, míg a LAN-okon láthatóan szorult a hurok a nyakuk körül. Később –mire több tapasztalatuk lett– az ellenfelek kiismerték őket, és ezért nem tudták felvenni a versenyt a nagyokkal.

Most azonban MAJ3Rék kaptak egy lehetőséget. Ezen a szinten ritkán adatik meg, hogy három hónapig csakis a felkészülésbe kell energiát fektetniük. Ha megvan a kellő motiváció a játékosokban, akkor ebben a pillanatban is olyan dolgokat eszelnek ki, amivel egy újabb szép menetelést láthatunk tőlük a Majorön. Persze nem lesz egyszerű a helyzetük, hiszen ismételten az Új Kihívók szakaszából indulnak, ahol ezúttal még keményebb ellenfelek szerepelnek a listán, mint januárban. Lehet, hogy beletörik a Huntsman knife-juk ebbe a kihívásba, de az is lehet, hogy mindenkit meglepnek majd. Bár semmiképp sem reális elvárás velük szemben az, hogy Legendák legyenek, de korábban is voltak már olyan csapatok, akik minden esély ellenére is összehozták ezt az eredményt, miután sokáig a sötétben vártak az alkalomra, hogy lecsapjanak a világ legjobbjaira egy Majorön.

A csúfos első félév után biztos vagyok benne, hogy éheznek a sikerre, bizonyítani akarnak, és ha ezt képesek eredményekre fordítani, akkor bárkire veszélyt jelenthetnek. Éppen ezért nem is lepne meg, ha váratlanul ismét az Új Legendák szakaszában találnák magukat. De a csapat körüli csendet megfejteni nem egyszerű. Könnyen lehet, hogy ismét a cikk elején említett néhány szóval végződik számukra ez a Major is:

"Nagy remények és még nagyobb pofonok"