Halo sorozat első rész kibeszélő: Kicsit lélektelen, mégis ígéretes szentségtörés

Halo sorozat első rész kibeszélő: Kicsit lélektelen, mégis ígéretes szentségtörés

A Paramount+ produkciójának első része keserédes élményt kínál, reméljük a folytatás jobban sikerül. 

Mégis mi a franc volt ez? - Gondolhatta magában számtalan rajongó, miután megnézte a Paramount+ kínálatában debütáló Halo sorozat premierjét. A Cortana szerepében visszatérő Jen Taylor szinkronszínésznő és a showrunner Steve Kane korábban már kifejtette, hogy a széria csak ugródeszkának használja a játékokat és a történet merőben más lesz. Ez mind szép és jó, viszont az első rész után kicsit úgy éreztem magam, mint Stan Marsh és barátai abban a bizonyos South Park részben, amikor George Lucas és Steven Spielberg csúnya dolgokat művelt Indiana Jones-szal és a rohamosztagosokkal. El is gondolkodtam, hogy a rendőrséghez fordulok az ügy miatt, végül jobbnak láttam inkább kiírni magamból a traumát. 

Na jó, kicsit túldramatizálom, mert voltak jó pillanatai is a Contact névre keresztelt epizódnak, sőt meg merem kockáztatni, hogy egyes jeleneteken egész jól szórakoztam, így jogosan kérdezhetitek, hogy akkor mi a hiba? Túl nagy elvárásaim voltak? Beleestem a rajongói hibába, hogy minden, ami kicsit eltér az eredeti alapanyagtól az már rossz? Olyan vagyok, mint egy Star Wars fan és nem elég nyitott az új dolgokra? Rengeteget gondolkodtam ezeken a kérdéseken, azonban a válasz a sokadik újra nézés után kézenfekvővé vált: A sorozat alkotói kicsit túlságosan is elrugaszkodtak a játékoktól és csak egy klisés sci-fit kaptunk egyelőre, nem Halo sorozatot. Van ugyan néhány remek utalás, például a játékokból átvett fegyver vagy pajzs hangok, a páncélok is minőséginek tűnnek, továbbá a speciális effektek gyönyörűek és csak pár kivétellel esnek le a képernyőről, mégis mintha hiányozna az egész legfontosabb aspektusa, a lélek

Persze az első rész után nem lenne szabad elítélni a szériát és tulajdonképpen jól indult minden. A játékokkal azonos alaptörténet szerint a 26-ik században járunk, az emberiség technikai fejlettsége pedig odáig jutott, hogy elindult a csillagközi gyarmatosítás és a tejútrendszeri terjeszkedés. A folyamatba idővel hiba csúszott és a távolabb eső kolóniák fellázadtak az anyabolygó és annak akaratát érvényesítő United Nations Space Command (UNSC)-vel szemben, ami válaszul kifejleszti a tökéletes és mindenre is bevethető Spartanokat. A lázadást sikerül is kordában tartani, azonban új játékos lép a ringbe a rendkívül agresszív Covenant faj személyében, így a szuperkatonák új ellenfelet kapnak és a nyitójelenet egy elég izgalmas és brutális csatát tartogat a két fél között. Itt megismerjük a főszereplő John-117 kódjelű Master Chiefet és csapatát, továbbá Kwan Ha Boo karakterét, illetve egy rendkívül fontosnak tűnő idegen leletet. 

A csata utáni alap konfliktus faék egyszerű, Chief hozzáér az ismeretlen tárgyhoz és megzavarodik, ennek köszönhetően pedig visszautasítja a parancsot, miszerint meg kellene ölnie az UNSC-vel nem együtt működő Kwan Ha-t, ráadásul nyíltan fellázad a parancsnokság ellen és megszöknek a Reach bolygóról. Értem én készítők szándékát, mondván ez lenne a kezdeti nagy csavar, mindezt azonban egy olyan főhőssel teszik meg, aki a történet szóban forgó pillanatában egy teáskanál érzelmi szintjén áll és alapvetően három fajta módon viszonyul másokhoz, a feljebbvalóknak engedelmeskedik, a társakat segíti, az ellenfelet pedig megöli. John saját maga sem érti tetteit és az előre belengetett nagy sisak levétel is hamar megtörténik, elmarad viszont a Mandalorian szintű katarzis és csak az ijedt Pablo Schreibert látjuk, aki mintha nem is sejtené milyen rendezvényen van. Nem írnám le a színészt ennyi alapján, de remélem a továbbiakban nem csak kiskutyatekintettel próbálja meg emberibbé tenni a PTSD-ben szenvedő szociopata szuperkatonát. 

Az viszont egyértelmű, hogy a Spartan program irányításáért felelős Dr. Catherine Halsey szerepét miért Natascha McElhone kapta meg, ugyanis a színésznő nem csak zseniálisan hozza a karaktert, de ezt ízlésesen is teszi és a doktornőre jellemző mohóság szinte lángol a tekintetében. Halsey egyébként amolyan antihősként funkcionál a franchise-ban mivel a nagyobb jó" érdekében konkrétan gyerekeket rabolt el és kínzott szuperfegyverré, nem törődve a következményekkel vagy a morális kérdésekkel. Ennek a hozzáállásnak köszönhetjük az intelligens mesterséges intelligencia" Cortanát is, aki egyelőre Csipkerózsikaként az igazak álmát alussza a doktornő klónjának fejében.

Összességében eddig az értékelhető kategóriába esik a Halo sorozat, a látványvilág és a tempó ott van, a történet kifordítása és a lélektelenség viszont érezhető és mindez a magamfajta rajongók agyában egy megvakarhatatlan sebet okoz, ami folyamatos rángásra kényszeríti az ember szemét. Valószínűleg a mai nap érkező folytatás sem hoz megváltást és benne van a pakliban, hogy még tovább feszítik a húrt a készítők, de a valaminek a fele is több, mint a semmiből az egész" alapon lehet csak hátra kéne dőlnöm és élveznem a látottakat. 

Nektek egyébként hogy tetszett a sorozat premierje? 

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Kövess Minket!