Hiába kapunk 4 extra karaktert is, az alapjátékhoz képest nincs meg az extra élmény.
Kezdjük azzal, hogy szerintem egy nagyon pofás, izgalmas és látványos játék lett a Marvel's Midnight Suns, de hiába kapott pozitív kritikákat, pénzügyileg mebukott sajnos. Alapvetően én nem feltétlenül rajongok a körökre osztott és a pakliépítgetős zsánerért, ebben a címben azonban olyan jól ötvözték ezeket a mechanikákat, hogy végül 70-80 órát is sikerült beleraknom. Kedveltem a karaktereket, a történetet, az extra elfoglaltságokat és számomra remekül adagolta az újdonságokat a játék, mindig úgy éreztem, hogy van célom és van miért güriznem (grindolnom).
Aztán jött a hír, hogy négy további karakterrel bővül a felhozatal, ráadásul, mivel én óriási rajongója vagyok Pókembernek és ezáltal az ellenfeleit is nagyon kedvelem, nagyon megörültem Venomnak és Morbiusnak is. Előbbivel az alapjátékban több ízben is meg lehetett küzdeni, de most mi vezethetjük csatába és tizedelhetjük meg vele az ellenség sorait. Rajtuk kívül Deadpool és Storm (X-Menből Vihar) csatlakozott még a Midnight Suns csapatához – januártól kezdve havonta kaptuk meg őket egymás után. Le kell szögeznem, hogy szerintem mindegyiket eltalálták, bár azért Morbius külsejéhez kellett némi idő, míg hozzászoktam, de végülis nem volt vele nagyobb problémám, bár első körben az jutott eszembe, hogy úgy néz ki, mintha az Alkonyatban látott csillámporos Robert Pattinson vámpírja 200 évet öregedett volna, miközben havonta legalább egyszer összeaszalták egy szoláriumban büntetésképpen. A velük érkező bónusz kártyák (képességek) is rendben vannak, illenek hozzájuk, és mindegyik karakter kapott egy passzív tulajdonságot is, amelyet például már Hulknál (Rage csík) láthattunk.
Deadpool mindenféle bónuszokat kap az En Fuego hatására, Venom Ravenous skillje révén egyre erősebb támadásokat képes végrehajtani, Morbius minden kijátszott 3 kártya aktiválhatja a The Hunger lapot, ami Bloodlusttal ruházza fel (bónusz shield és 25%-kal több HP, valamint egyes képességei megkapják a Bleedet), Stormnak meg a legtöbb lapja akkor erősödik, ha már egy kört eltöltött a kezünkben. A DLC-kel érkező sztori is egész jó, pláne, hogy egymásra épülnek az egyes karakterek missziói. Egy különös vámpírinvázió közepén találjuk magunkat és amellett, hogy tucatjával semmisítjük meg majd a vérszívókat azt is felgöngyölítjük, mi okozza ezt a különös jelenséget és kiderítjük mi vagy ki áll a háttérben.
A probléma pedig itt kezdődik, mert amilyen hosszú és szerteágazó volt az alapsztori, az egyes DLC-ket pár óra alatt ki lehet tolni, mivel minden karakter csak 3 küldetést hoz magával. A másik szomorú dolog, hogy kisebb pakliból építkezhetünk velük kapcsolatban, mint az eddigi hősök esetében, így nem is nagyon kell azon gondolkozni milyen kártyákat használunk. Persze egy-két új játékmechanikával még színesítették a játékot, mint a Discard, így ha megépítjük Deadpool street foodos kisbuszát, akkor egy mozgásért cserébe a kezünkből discardolhatunk egy lapot, de azért ez sem akkora dolog, hogy eldobnánk az agyunkat.
Alapvetően nincs probléma ezekkel a DLC-kkel, bár inkább szimpla frissítéseknek érződnek, azonban a karakterenkénti 3 extra küldetés, plusz a legvégén egy amolyan lezáró csata édeskevés egy olyan szoftvertől, amelybe napokat is bele lehetett ölni. Ha pedig azt nézzük, hogy egy plusz karakter 15 euróba kerül, akkor végképp érthetetlen miért csak ennyivel akarták kiszúrni az emberek szemét. Kettős érzések kavarognak bennem, mert tetszik és szeretem a játékot, bíznék egy folytatásban is, de ez az irány a DLC-kel nekem nem jön be.
Összességében azt javaslom tehát, hogyha lesz egy leárazás, akkor érdemes beszerezni a négy új jövevényt, de más esetben, ha csak nem vagy nagy fanja a játéknak, akkor egyelőre várj vele.