Már az is kérdéses, hogy a háromból egynek eléri-e a szintjét. Ennyi pénzből illene.
A Star Citizen egy nagyon furcsa és különc játék. A játékosok már több mint egy évtizede várnak arra, hogy a Cloud Imperium galaxisának mélységeibe merészkedhessenek. Ám a játék bő 10 év után is borzalmasan messze van a megjelenéstől, az optimista becslések szerint is 2027-ben jelenhet meg leghamarabb. Ez a fejlesztés pedig nem egy olcsó mulatság, de a Star Citizen egyre növekvő gyártási költségvetése már legendássá vált.
Októberben érte el a fél milliárd dollárt a költséget, ez azóta már becslések szerint 580 milliónál tart, ami a Red Dead Redemption 2, a GTA V és a Cyberpunk 2077 összköltségét is meghaladja. Ennél több pénzbe csak a GTA VI kerül, amely a hírek szerint a 2 milliárd dollár felé halad. Azonban van egy fontos különbség: a Star Citizen crowd-funding finanszírozású, vagyis lényegében a rajongók állják a költségét. Azok a rajongók, akik ugyan már sokszor kipróbálhatták ingyenesen, de még mindig évekre vannak attól, hogy a végleges verzióhoz jussanak. Visszatérve az előző címekre, a jelentések szerint a Grand Theft Auto 5 fejlesztési költsége 137 millió dollárra, a Red Dead Redemption 2-é 170 millió dollárra, a Cyberpunk 2077-é pedig 174 millió dollárra rúgott. Ez azt jelenti, hogy a valaha készült három legnagyobb videójáték fejlesztése még így is kevesebbe került, mint a Star Citizené, és még mindig nincs biztos megjelenési dátum a láthatáron.
Az nem szokatlan, hogy indie játékokat a rajongók finanszíroznak, akiknek megtetszik az ötlet és a koncepció, de ilyen költségek mellett a Star Citizen semmiképp sem tekinthető kis indie játéknak, a tripla A-s költségekhez pedig ekkora elvárás is párosul. Ez ráadásul az idő múlásával csak egyre nő, párhuzamosan az elégedetlenséggel és a türelmetlenséggel. Az sem segíti az ügyét, hogy szeptemberben megjelenik a Bethesda nagyreményű űrös RPG-je, a Starfield, amely egy olyan mércét állíthat fel, amelyet a Star Citizen nem tud megugrani.
Amint, már említettem, 2011 óta fejlesztik, több, mint 4 millió felhasználó már körülbelül 580 millió dollárt adományozott rá. Ennek nagy részét a drága hajó-felajánlások tették ki. A Drake Corsair például az ősszel 215 dollár volt, és ez a szám még inflálódhat. Abban is egyedi a játék, hogy áprilisban azért volt egy hétig ingyenes, mert a márciusi patch rengeteg hibát tartalmazott, és a készítők úgy gondolták, hogy a több játékos több adatot jelent, ami segít nekik gyorsabban azonosítani és javítani a problémákat. Emellett szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy képesek-e kezelni a gyorsan növekvő játékosbázissal járó megnövekedett forgalmat. Ezeket akár jó jelnek is tekinthetnénk, ám az évek során a közösség már megszokhatta a folyamatos ígérgetést, majd az ezt követő magyarázkodást a tervezésről, a fejlesztésről és az újabb csúszás okáról. Akárhogy is nézzük, lehet bármekkora is ez a játék, az, hogy 12 év után még mindig alfa fázisban van a program, nem túl hízelgő. Főleg, hogy eredetileg 2014-ben dobták volna piacra. Az is egy negatív pont, hogy a BoredGamer jelentése szerint 2019-ig becslések szerint 320 100 000 dollárt költöttek el, de túlnyomórészt marketingre, kiadásra és adminisztrációs költségekre. Közben sokan vádolták meg azzal a stúdiót, hogy sem az ütemtervet nem menedzseli jól, a pénzzel is rosszul bánik, miközben az sem segíti a fejlesztést, hogy olyan vádak is felmerültek, miszerint toxikus munkakörnyezetben kell az alkalmazottaknak dolgoznia. Összességében tehát elmondható, hogy ha végül valaha el is készül a végleges verzió, nem sok cím lesz a történelemben, ami viszontagságosabb úton jutott el a végeredményhez. Mert, hogy olyan lesz, abban biztos vagyok, mert ennyi elköltött pénz után lehetetlennek tartom, hogy valami ne kerüljön ki a piacra. Akkor is, ha az nem üti meg a kezdeti elvárásokat.