Hogyan lehet a biciklizésből esport világbajnokságot csinálni?

A rövid válasz: meglepően jól. A hosszabb válaszhoz viszont látni kell, hogy miért és kinek akarna valaki egyáltalán Kerékpár Esport Világbajnokságot szervezni.

2023. március 1-jén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette a 2023-as Olympic Esports Series első részleteit. Bár sokan nagyon örültek annak, hogy a NOB nyitott a versenyszerű videójátékok irányába, és úgy gondolták, ez megalapozhat az e-sport rendes olimpiai debütjéhez is, az öröm sajnos nem tartott sokáig.

A kiválasztott játékok enyhén szólva is furcsák voltak, hiszen a legnépszerűbb e-sportok közül egyetlen egyet sem találtunk meg a felhozatalban. League of Legendset, Counter-Strike-ot, Fortnite-ot vagy Overwatchot keresve sem találtunk, de még egy Street Fighter vagy Rocket League sem fért be. A Gran Turismo és a Just Dance voltak igazából az egyetlen hétköznapi felfogásban videójátéknak vett címek. A klasszikus esportok helyett ugyanis online sakk, kerékpár, íjászat, taekwando, vitorlázás, baseball, tenisz szimulációk szerepeltek a tavalyi versenyen. Nem meglepő módon ez a mix nem érte el a kívánt hatást, ezért idén inkább bejelentette idén a NOB, hogy akkor a fél esportipart felvásárló szaúdiak nyertek, jóéjszakát, szevasztok.

A szaúdi esport olimpiák már kizárólag hagyományos értelemben vett videójátékokra támaszkodnak majd (lövöldözős játékok mondjuk még itt sem lesznek). De ez nem jelenti azt, hogy az imént felsorolt virtuális sportoknak akkor búcsút kell intenünk, hogy akit ezek a versenyszámok érdekelnek, annak továbbra is egyetlen opcióként marad az, ha fizikailag és a valóságban űzi ezeket a tevékenységeket, vagy nézi, ahogyan mások merészkednek ki a természetbe. Ugyanis a virtuális versenyek továbbra is folynak. Csak a többségük nem a NOB neve alatt, és nem azért, hogy az olimpia szóval megtévesszék az elsősorban videójátékok iránt érdeklődő, az ötkarikás játékokra egyébként nem vevő nézőket, hátha megkedvelik közben a rendes sportot meg az eseményt, ami négyévente akkora dolog a kábeltévében, ami nincs nekik.

Nyeregbe!

Remek példa a sport és az esport világainak egészségesebb összefolyására az október 26-án indul a UCI Cycling Esports World Championships (magyarul Kerékpár Esport Világbajnokság), amit 2020 óta negyedszer rendeznek meg idén. A kerékpár és az esport szavak ritkán szerepelnek egy mondatban, pedig amit ez a rendezvény csinál, azt gond nélkül nevezhetjük esportnak, ha a simracinget is annak tekintjük – és miért ne tekintenénk? A tavalyi vb élő közvetítését 100 ezren látták csak a YouTube-on, pedig az egész egy három és fél órás stream volt, ahol a virtuális és pixeles Skóciában tekertek a versenyzők, miközben a kommentátorok segítettek a történések értelmezésében. Ez a nézőszám egyáltalán nem rossz teljesítmény egy olyan esport eseménytől, amiről alig hall az ember és csak egy napig tart. Ezen a ponton még az F1 Esports is örülne neki, ha ennyi embert megszólítana a bajnokságuk, pedig távolról nézve azt gondolhatnánk, hogy az egy sokkal nagyobb siker.

A vb szervezésért idén a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség és az Abu-Dzabi székhelyű MyWhoosh nevű virtuális kerékpár platform felel majd. A női és férfi kategóriák első helyezettjei 15 ezer dollárral lesznek gazdagabbak a végén, ami lehet nem hangzik soknak, de arra elég, hogy felkeltse a világ néhány legjobb versenybringásának érdeklődését. Másra pedig nincs is szüksége a Kerékpár Esport Világbajnokságnak, minthogy minél kompetitívebb legyen a verseny, mert a közönségét láthatóan megtalálja így is.

A vb elsősorban a bringásokat érdekelheti, és nem a Counter-Strike rajongókat. De ezzel addig semmi gond nincs, amíg nem akarnak úgy tenni a szervezők, mintha ezek a merőben eltérő programok szabadon felcserélhetőek lennének és ugyanazt reprezentálnák. A UCI szerencsére nem esik abba a csapdába, amibe tavaly a NOB, így tényleg nincs min fennakadni, mindenki békésen élhet együtt.

Eszik vagy isszák a virtuális bringázást?

De hogyan is néz ki a kerékpár esport? Nos, itt van jelentősége a cikk során már említett platformoknak. Ezekben közös, hogy szükség van egy olyan szobabiciklis megoldásra (angolul ezeket trainernek hívják), amit a számítógépünkhöz csatlakoztatva képesek vagyunk a virtuális utakon bringázni, no meg egy kijelzőre, hogy látható legyen a pálya (és adott esetben a többi versenyző). A 2010-es évektől a Zwift volt a piacvezető platform, ez elsősorban azzal vált népszerűvé, hogy változatos virtuális környezetekben, mégis otthon vagy egy edzőteremben készülhettek fel az amatőr és a profi versenyzők a következő bajnokságra. Ezt az egészet pedig nyakon öntötték a fejlesztők egy jó adag gamifikációval, így nem érződött céltalannak vagy végeláthatatlannak a négy fal közötti tekerés.

Természetesen ahogyan ez egyre népszerűbb módszer lett, úgy igyekeztek többen is beszállni a platformok versenyébe: a Zwift mellett megjelent például a Bkool, a Wahoo X, a TrainerRoad, a FulGaz, a Rouvy, a GoldenCheetah, a Kinomap, a VirtuPro és az idei vb alapját is képező MyWhoosh. Abba most nem mennénk bele részletesen, hogy ezek között milyen különbségek vannak, mert nincs különösebb jelentősége. A legfontosabb eltérések a grafikában, a szimulációban, az árakban és az elérhető helyszínek mennyiségében és elhelyezkedésében lehetnek. Utóbbira példaként mondhatnánk, hogy a MyWhoosh inkább közel-keleti, míg a Zwift elsősorban egy teljesen kitalált világot idéz meg, és így tovább. Persze ezzel most nagyon leegyszerűsítettük a kérdést, mert vannak más pályák is időszakosan. De csak arra szerettünk volna rámutatni, hogy ezek a platformok valójában igenis képesek egymás mellett vígan ellétezni, mert nem teljesen ugyanazt kínálják, az átjárhatóságot pedig biztosítja, hogy ugyanazt a „hardvert” használhatják az emberek mindegyikhez.

Ezeket olvastad már?

Hogyan néz ki egy biciklis esport verseny?

A Kerékpár Esport Világbajnokság lényegében azért létezhet, mert nemzeti szinten a 2010-es években számtalan ország szervezni kezdte a saját maga esport bajnokságait a különböző platformokon, az UCI pedig erre az igényre reagált és lényegében csinált valamit, ami a szezon kulminációja lehet. Az évek alatt többször változott, hogy hogyan működik a vb kvalifikáció. De az ideinél már például csak a résztvevők 80%-át adták a nemzeti kerékpáros szövetségek a saját hatáskörükben, míg a maradék 20% a MyWhoosh által szervezett nyílt selejtezőkön keresztül juthatott be. Ezekre bárki nevezhetett függetlenül attól, hogy amatőr vagy profi szinten bringázik, feltéve, hogy a felszerelése megfelelt a követelményeknek.

A selejtezőket követően jött a szeptemberi elődöntő, ahol 150 férfi és ugyanennyi női versenyző szerepelt, ennek a végén 20-20 fő juthatott tovább. Itt két versenyszámban kellett bizonyítani: volt egy 9 kilométeres sprint pálya, majd egy több körös futam egy rövidebb pályán. A döntő hasonló lesz az elődöntőhöz, már azt leszámítva, hogy ezt Abu-Dzabiban (mondhatni LAN-on) tolják a szerencsések, illetve már három versenyszám alapján dől el a világbajnoki címek és a pénznyeremények sorsa:

A sprinten 15 perc alatt kell elérni a legjobb időt egy 300 méteres pályaszakaszon, az időkereten belül ezt akárhányszor meg lehet próbálni;
a stratégiai versenyben egy 9 kilométeres szakaszon kell pontokat gyűjteni, itt az emelkedőké lesz a főszerep;
az All Out versenyszámot pedig úgy kell elképzelni, mint egy pálya-kerékpár eseményt, ugyanis itt 4 kört mennek a versenyzők egy 4 kilométeres szakaszon.

Ami viszont igazán megfogta a nézőket az évek alatt a Kerékpár Esport Világbajnokságban, az az, hogy úgy alakították ki a formátumot, hogy addig nem biztos valaki győzelme, amíg az utolsó versenyző át nem lépi a célvonalat. A világ nagy kerékpáros versenyeivel szemben ez nem arról szól, hogy ki hogyan ossza be az energiáját egy hónapon keresztül, hogy mennyire szervezett a csapata vagy szétesik-e alatta a bringa, hanem a pontgyűjtésről. És mivel a döntő tényleg csak egy pár órás műsor, könnyebb bekapcsolódni, követni, végignézni az elejétől a végéig.

Bajnokok

A sportokban és az esportokban is elengedhetetlen, hogy legyenek sztárok, akiknek szurkolhatnak a nézők. A korábbi eseményeken jól teljesítő versenyzőkre mindenki felfigyel, a bajnokok nevét pedig könnyű megjegyezni, így amikor visszajönnek címvédeni, nem nehéz azonosulni velük. A férfiak között még senki sem tudta kétszer behúzni a Kerékpár Esport Világbajnokság aranyát, de a mezőnyből egyértelműen kiemelkedik a német Jason Osborne, aki az előző három alkalommal mindig a dobogó különböző fokain végzett. A címvédő pedig ezúttal a dán Bjorn Andreassen lesz. A nők között a holland Loes Adegeest volt a legnagyobb sztár eddig, ő 2022-ben és 2023-ban is világbajnok lett. De nem mehetünk el az őt üldöző brit, Zoe Langham mellett sem, aki zsinórban kétszer lett dobogós ugyanezen években.

Szintén fontos még beszélni arról, hogy a Kerékpár Esport Világbajnokság résztvevői nem kizárólag esportolók, sőt, inkább sportolók, akik az ilyen típusú megméretettésekben is jeleskednek. Osborne például ezüstérmet szerzett a Tokiói Olimpián páros evezésből, azóta pedig a virtuális bringázáson túl a Vuelta a Españán is szerencsét próbált, ahol a 131. helyen ért be, míg a tavalyi Tour of Austrián 2. lett összesítésben. Adageest szintén igyekszik a nemzetközi női kerékpáros mezőnyben, idén például a Tour de France 5. szakaszán megkapta a piros rajtszámot is, ami a legaktívabb versenyzőnek jár a szakmai zsűri döntése alapján.

Tehát komoly élsportolókról van szó, akik számára ez az esportos közeg inkább csak a kiterjesztése annak, amit egyébként is csinálnak. Ez a perspektíva pedig azért hasznos, mert így beláthatjuk, hogy a kerékpár esport és társai nem arra valók, hogy meggyőzük az esportokért rajongó tömegeket az olimpia nézéséről, hanem arra, hogy egy könnyen fogyasztható formátumban elérhetővé tegyük ezeket a sportágakat azok számára is, akik ezekre (és nem a videójátékokra) vevők lennének, csak megijednek a komplexitásuktól vagy a hosszuktól. És ki tudja, lehet valaki annyira kedvet kap az egészhez, miután megnézett egy Kerékpár Esport Világbajnokságot, hogy ő maga is elkezd ilyen módon versenyezni, mozogni otthon.

Borítókép: MyWhoosh