Az elmúlt 30 évben több olyan eset is volt, amikor a mai videójáték-ipar legfontosabb szereplői majdnem egy ernyő alá kerültek, és ezzel alapjaiban megváltoztatták volna azt, ahogyan és amivel ma játszunk.
A GDC tavalyi felmérésében a megkérdezett videójáték-fejlesztők 44%-a úgy nyilatkozott, hogy negatív hatással vannak az iparágra az olyasfajta felvásárlások, mint a Microsoft 69 milliárd dolláros üzlete, amelynek a végén az övék lett az Activision Blizzard. Persze az elmúlt néhány évben sokszor elővettük ezt az esetet, lévén a legnagyobb ilyen jellegű beruházás volt valaha, de messze nem ez az egyetlen példa arra, hogy a videójáték-ipar egyre kevesebb cég kezében összpontosul. Elég csak arra gondolni, hogy korábban mennyi mindent megvett a Microsoft még, vagy hogy a Sony, a Tencent és a NetEase milyen üzleteket kötöttek stúdiókról világszerte, miközben mindenki az Activision Blizzard ügyén volt fennakadva.
Azonban az, hogy most egyre inkább koncentrálódik a videójáték-ipar, még nem jelenti azt, hogy mindenki a kénye-kedve szerint vehet meg cégeket ezen a területen. Sőt, a múltban nem egy olyan potenciális felvásárlás került a napvilágra, ami aztán ilyen-olyan okokból mégsem valósult meg. Pont a minap merült fel az a sztori, hogy az EA majdnem megszerezte az Activision elől a Call of Duty-t, a Guitar Herót és a teljes Blizzardot. Előtte pedig Phil Spencer mesélt arról, hogy hiba volt elengedni a Bungie kezét és nem komolyan venni a Guitar Herót, amikor még jóformán egy ötlet, és nem egy dollármilliárdos vállalkozás. Ezek a példák azonban csak a jéghegy csúcsai, mert a múltban volt nem egy olyan üzleti kísérlet még, ami alapjaiban megváltoztatta volna azt, ahogyan és amivel ma játszunk.
4. Az EA és a Take-Two Interactive
Ha hiszitek, ha nem, 2008-ban bejelentkezett az Electronic Arts a Take-Two Interactive-nál, a gigászi kiadónál, ami többek között a Rockstar Gamest és a 2K Gamest is birtokolja. Az EA ekkortájt szerzett meg számtalan stúdiót, például a BioWare-t és a The Simsért felelős Maxist is, de úgy tűnt, hogy a kisgömböc nem akar jól lakni. Az EA-nek azonban ezzel a kísérlettel pont azért nem volt szerencséje, mert hetekre volt a Take-Two a GTA 4 megjelenésétől. Pedig ők mindent megpróbáltak, egy ponton már közvetlen a részvényeseknél házaltak kimagasló ajánlatokkal, ám mindenki kivárt – és milyen jól tették! A GTA 4 hatalmas siker lett, állítólag az első héten már 500 millió dollárnál is több pénzt hozott a konyhára. Az azóta eltelt években pedig a tizenötszörösére nőtt a kiadó a GTA V és a Red Dead Redemption széria hátán. Szóval aki mindvégig kitartott, annak most valószínűleg már saját szigete van valahol, mert a Take-Two akkorára nőtt, mint az EA.
3. A Microsoft és a Nintendo
A Sony sikerét látva a konzolok piacán a Microsoft is azon gondolkodott már az 1990-es évek végén, hogy milyen jó lenne beszállni ebbe a bizniszbe. Ám először nem egy teljesen saját fejlesztésű Xboxszal szerették volna ezt meglépni, hanem egy felvásárlással. A logikus választás pedig az lett volna, hogy megveszik a PlayStation riválisát, a Nintendót, hogy több évtizedes tapasztalattal vághassanak bele a konzolgyártásba. Ebből végül semmi sem lett, mert állítólag nevetséges ajánlatot tett a Microsoft és a Nintendo eleve jobban bízott a saját ötleteiben, mint a Wii és a DS.
Ezeket olvastad már?
2. A Sega és a Microsoft
2001-et írtunk, amikor a Sega lényegében a konzolháború veszteseként egy olyan negatív spirálba került, amiből látszólag már nem volt menekvés. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne próbálkoztak volna. Az egyik nagy ötlet az volt, hogy felkeresik a Microsoftot, hogy építsék be a Dreamcast emulációt az Xboxba. A két cég vezetői többször is tárgyaltak erről, ám üzlet nem született köztük amiatt, mert a redmondiak nem szerették volna az Xbox Live Service-t a Dreamcast címekkel teletömni. Remek kérdés egyébként, hogy ez jó indok volt-e a részükről, hiszen Japánban sokkal gyorsabban meghonosíthatták volna az Xbox konzolokat a Sega segítségével.
1. A Nintendo és a Sony
1991-ben a Nintendo kezdett lemaradni a konzolháborúban, mert amíg a többiek CD-n, ők még mindig cartridge-eken terjesztették a játékaikat. Amikor szerettek volna ezen javítani, logikus volt, hogy a Sonyt keresték meg a problémájukkal. Az elektronikai cég viszont talán túlzottan is lelkes volt, ugyanis a szerződésbe olyan dolgokat is sikerült beletennie, minthogy az SNES CD-s változatának exkluzív gyártójaként csinálhatnak egy saját konzolt, ami kompatibilis a Nintendo rendszerével és játékaival. A Nintendo érthető módon inkább kihátrált ebből az üzletből és a Philipsnek adta át a lehetőséget. Amire viszont nem készültek fel, hogy a Sony az SNES-CD-be és a saját Nintendo konzoljukba fektetett időt, pénzt, energiát nem fogja veszni hagyni, és PlayStation néven piacra dob egy masinát, ami aztán letarolta a világot.
Borítókép: Rockstar Games