Barabás Richárd: “Szívesen lennék NERD POLITIKUS”

A Párbeszéd Magyarországért képviselőjével beszélgettünk e-sportról, politikáról és a következő ciklusról.

Néhány héttel ezelőtt óriási visszhangot váltott ki a Jobbik képviselőjének, Farkas Gergelynek a parlamenti felszólalása az e-sport témájában. Ennek apropóján úgy gondoltuk, hogy megkeressük az összes, jelenlegi parlamenti pártot és egy interjúsorozat keretében bemutatjuk, ki hogyan viszonyul a professzionális videojátékokhoz idehaza. Sorozatunk soronkövetkező részében a Párbeszéd Magyarországért szakszóvivőjével, Barabás Richárddal beszélgettünk.

Egymástól viszonylag távol eső terület a számítógépes játékok és a politika világa. Neked milyen kötődésed van a videojátékokhoz?

Barabás Richárd: Még 4 éves koromból, 1993-ból van egy fénykép rólam, ahogy egy kölcsönkért gép előtt tolom a Prince of Persia első részét, a nagy szerelem ott kezdődött. A játékból már ismert, hősies küzdelemre való igény most is él bennem, persze csak átvitt értelemben.

Ezután sikerült végigkövetnem a videojátékok virágzását: Prince of Persia, Doom, X-Wing, Heretic, Heroes of Might and Magic, Diablo, Tomb Raider, Sim City, CIV széria a klasszikusabb vonalból. Ma ezek vannak fent a gépemen: Cities: Skylines, Overwatch, Sims, egy Everything nevű indie játék, a CIV legújabb része és a Skyrim. Persze mostanában már sajnos kevesebb időm van játszani, mert azért a valóságot is csiszolni kell, de ha lehet akkor a mai napig leülök a szabadidőmben.

A StarCraftnak toltam valamennyit a multiját. Terranokkal van egy korai támadásra épülő stratégiám, ami az esetek több mint 50%-ában eddig bejött, de nem vagyok egy nagy multis játékos. A VR-ral pedig most fogok igazán megismerkedni.

Minden bizonnyal hallottál Farkas Gergely felszólalásáról akkor. Hogy véled, időszerű erről beszélni Magyarországon? Van létjogosultsága az elektronikus sportok társadalmi közbeszédbe emelésének?

Barabás Richárd: Igen, hallottam, tartalmilag egyet is értek vele, de szomorú vagyok, hogy ennyire fa arccal szólalt fel. Szerintem a játékokról nehéz szenvedély nélkül beszélni. Az, hogy a videojátékok ennyire törnek be a társadalomba és a közbeszédbe, azért van, mert akik ezt elkezdték itthon évekkel, most már inkább évtizedekkel ezelőtt, most érnek a húszas éveik végére, 30-as éveik elejére, középvezetői, döntéshozói szerepkörbe és a mai napig ugyanúgy játszanak.

Az e-sportok tekintetében ez egy tök evidens téma. Olyan terület, ami érdekel egy csomó embert, közösségeket tud teremteni, skilleket fejleszteni, amit a magyar államnak támogatnia kellene, már csak azért is, mert a befektetési költségei nem óriásiak. Mi kell hozzá? Egy kisebb hely, ahova befér pár számítógép és nem egy stadion a kötelező kiadásaival.

Az e-sport esetében az idősebb generációk számára azt kell elmagyarázni, hogy csak azért, mert benne van, hogy sport, még nem váltja ki a hagyományos sportokat, nem egy kalapban, hanem egymás mellett kell kezelni a kettőt.

De nem csak emiatt időszerű. Ha Magyarországot fejlődését tágabb nézőpontból vizsgáljuk, technológiai kérdések terén elképesztő késésben vagyunk, például a robotizáció kapcsán még egyáltalán nincs felkészülve a társadalom a várható hatásokra.

Nálunknál nyugatabbra főként a baloldali pártok foglalkoznak a témával, hisz maga az esport globális jelenség a csapatok általában nemzetköziek. Mit gondolsz itthon, miért egy jobb oldali politikai erő fordult a témához?

B.R.: Inkább generációs, mint ideológiai dologról lesz itt szó. Túl kevés fiatal politikus van ma az Országgyűlésben. A baloldal egyik következő kihívása lehet ebből a szempontból, hogy minél több olyan fiatal politikus kerüljön be a parlamentbe, akik ismerik és jól érti a gamer-világot!

Jó, hogy szóba kerül a hazai választások közelsége. Számos külföldi példát látunk a skandináv térségből vagy épp legutóbb Németországból, hogy egyes politikai erők igyekeznek az e-sportot kampány témává tenni. Az Párbeszéd hogy viszonyul a kérdéshez?

B.R.: A Párbeszéd mostani programjában benne van már például az észt modell e-demokratikus elemeinek átemelése. Az e-sportok vagy a gamer kultúra fejlesztéséről idáig azért nem beszéltünk , mert az olyan témák, mint a szegénység visszaszorítása sokkal nagyobb figyelmet követelnek. Ma még kis párt vagyunk, sajnos mindennel nem tudunk foglalkozni. Szabó Tímea az egyetlen képviselőnk jelenleg az Országgyűlésben, függetlenként a legégetőbb témákra kell fókuszálnia, mint amilyen a gyermekéhezés. Ettől függetlenül vagy inkább emellett, én szeretném a jövőben az innovációt és a technológiai fejlődést is képviselni ’18 utáni Parlamentben, pontosabban azt, hogy ezeknek az előnyeiből mindannyian részesülhessünk. Úgy is mondhatnám, szívesen lennék NERD POLITIKUS ☺

Sokan idegenkedve fogadják az e-sport jelenséget, sőt egyesek a sportolás hiányával azonosítják és elzárkóznak előle. Hogy viszonyulnak hozzá, Szerintetek sport-e az e-sport? Miért?

B.R.: Persze, hogy sport! A horgászat is, a sakk is, az e-sport is sport. Attól még, hogy benne van a nevében, hogy sport, nem zárja ki a fizikai sportokat. Miért sportolunk? Azért, hogy jól érezzük, karban tartsuk magunkat. A fizikai a testünket és a fizikai versenyszellemet hivatott fejleszteni, míg az e-sport a szellemi teljesítményt javítja.

Szerintem a magyar államnak több egészség-megőrzési kampányt kellene levezényelnie és pl. stadionok helyett is lehetne a közösség számára szabadon elérhető sportintézményeket – teniszpályákat, futópályákat, squash pályákat építenie. A futópálya mellett egy teremben pedig lazán elfér 10-20 számítógép, ahol lehet e-sportolni. Az összhangot meg lehet találni, csak akarni kell.

A videojáték kultúra negatív oldalát szokta leginkább kidomborítani a hazai sajtó. A függőség és az agresszió kérdése mellett a kevés fizikai mozgás szokott többnyire megjelenni kritikaként a téma kapcsán. A pozitív oldalával kevésbé foglalkoznak. Miben látjátok a társadalmi hasznosságát az elektronikus sportoknak?

B.R.: Minden technológiának van negatív oldala. Azért, mert anno emberek megégettek másokat tűzzel, nem jelenti azt, hogy a tűz egy rossz dolog egyébként, látjuk, hogy mennyit tett hozzá az emberiség fejlődéséhez. Minden technológiával vissza lehet élni. Persze az már más kérdés, hogy miért lesz valaki agresszív és akar megégetni másokat, ha már a fenti példánál maradunk. Erről mindig sokat lehetne beszélni.

De beszéljünk inkább a pozitívumokról! Gondolj bele: sok fiatal ma unatkozik az iskolában, mert a régi módszerek már nem igazán működnek. Hétfőtől-péntekig ütik beléjük az anyagot, gyakran szárazon és unalmasan, a srácok meg csak magolnak, de egyébként egyáltalán nem motiváltak a tanulásban – pedig a mai világban ez a legfontosabb. Na most ezek a srácok délután hazamennek és lazán megszervezik estére, hogy húszan online legyenek, stratégiát terveznek a játékhoz, leosztják a feladatokat. Ezek olyan skillek, amelyek később a felnőtt életben is nagyon jól jönnek. A probléma az, hogy az oktatási rendszer nem reflektál erre, nem próbálja meg kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket.

Nézzük meg az StarCraftot közgazdasági szempontból: nagyon rövid idő alatt a gazdaságod tökéletes és pontos menedzselésével folyamatosan fejleszted a vállalkozásod, új divíziókat és gyártósorokat nyitsz, miközben versenyben vagy a többi vállalkozással. Így is nézhetünk egy játékot. A lényeg: elképesztően sok skillt ki lehet szedni a videojátékokból. Erről ma miért nem beszélünk? Miért nem adunk olyan feladatot, hogy mondjuk, van egy bármilyen stratégiai játék, látjuk azt, hogy nem tudunk zöld ágra vergődni egy problémával és az a feladat, hogy holnaputánra a netről gyűjtsetek be egy oldalnyi infót, állítsatok össze egy stratégiát a csapattal és az alapján hajtsátok végre a feladatot, mindezt játékosan. A Gamification ma már ismert fogalom, miért ne lehetne a tanulást is játékosítva csinálni?

A magyar e-sportnak itthon nincs intézményesült szervezete, a terület szabályozatlan még. Nektek mi ezen a téren az álláspontotok, hogyan kellene idehaza felépíteni az intézményi, szervezeti hátteret?

B.R.: A Párbeszéd nyitott arra a gondolatra, hogy legyen Magyarországon „Technológiai és Innovációs Miniszter”, akinek pont ilyen feladatokat kellene ellátnia. Az e-sport intézményi rendszerének kiépítése úgy kezdődhetne, hogy a Miniszter leül tárgyalni azokkal, akik kompetensnek érzik magukat, hogy gyertek srácok, mondjátok el, mit szeretnétek. Ha ezt nekem kéne menedzselnem, kapásból megszervezném az első magyar, állami bajnokságot.

De nézzük egy még fontosabb szemszögből. Van-e minden iskolában rendes gép, rendes internet? Nincs. Van-e otthon a családoknak rendes gép, rendes internet? Ahol nincs, ott ki kell építeni. Az internethez mindenkinek hozzá kell férnie és az államnak dolga, hogy ezt is biztosítsa. Az eredeti kérdésedre visszatérve: az e-sport mindenesetre jön fel, nem szabad nem foglalkozni vele.

Milyen konkrét elképzelése van a Párbeszédnek a hazai e-sport fejlesztésére?

B.R.: A Párbeszédben mindannyian nyitottak vagyunk arra, hogy megjelenő megoldásában maximálisan partnerek legyünk. Idáig inkább infrastrukturális dolgokról beszéltem, de például a közösségi terek fejlesztése az Y, Z és Alfa generációk számára már most is fontos célunk. A 2018-at követő ciklusban pedig szeretnénk végigvinni az e-sport intézményi hátterének és jogi szabályozásának a kialakítását is.

Kiállna-e csapattal az Párbeszéd egy politikusoknak kiírt e-sport versenyen?