Miyazaki Jun: "Szerintem az e-sport versenyezzen a forrásokért a többi sportággal"

Interjúsorozatunk utolsó részében a Demokratikus Koalíció Országos Etikai Bizottságának tagjával, Miyazaki Junnal beszélgettünk e-sportról és politikáról.

Néhány héttel ezelőtt óriási visszhangot váltott ki a Jobbik képviselőjének, Farkas Gergelynek a parlamenti felszólalása az e-sport témájában. Ennek apropóján úgy gondoltuk, hogy megkeressük az összes, jelenlegi parlamenti pártot és egy interjúsorozat keretében bemutatjuk, ki hogyan viszonyul a professzionális videojátékokhoz idehaza. Sorozatunk utolsó részében a Demokratikus Koalíció Országos Etikai Bizottságának tagjával, Miyazaki Junnal beszélgettünk, aki kollégájával, Novák Bencével együtt felel a párton belül az e-sport ügyekért.

Egymástól viszonylag távol eső terület a számítógépes játékok és a politika világa. Neked milyen kötődésed van a videojátékokhoz?

Miyazaki Jun: Amíg fel nem tetted ezt a kérdést, addig bele sem gondoltam, de több mint 25 éve játszom videojátékokkal. Nagy mázlim volt, mert az általános iskolában, ahova jártam, már a 90-es évek elején is elég jól felszerelt számítógépterem volt. Commodore 64, Plus/4, meg mindenféle egyéb masina. A modernebbekben már volt 5 ¼-es floppy, az öregebb gépek még kazettásak voltak.

Az e-sportolóságtól azért elég messze vagyok - bár sikerült szégyentelen sok órát eltöltenem például a StarCrafttal vagy a Hearthstone-nal, és valószínűleg ez meg fog esni a Gwenttel is, de azért ezekben amatőr játékos vagyok. Én leginkább a jó sztorival bíró single player RPG-ket szeretem, az abszolút kedvenc a Mass Effect sorozat, vagy épp a Witcher széria. Néhány MMO-val is játszom néha, mint az SWTOR vagy a Star Trek Online, egy időre belekóstoltam az EVE Online-ba is.

Azt is érdemes tudni rólam, hogy a politika előtt több, mint 15 éven keresztül a barátaimmal különböző sci-fi újságokat, honlapokat szerkesztettem, és rendezvényeket szerveztem, abszolút geek vagyok :). A sci-fi találkozóinkra többször meghívtunk különböző sci-fi színészeket a Star Warsból vagy a Star Trekből és egyéb sorozatokból, például Patrick Stewartot (Star Trek/X-men), akikkel találkozhattak élőben a magyar rajongók. Nekem egy picit nehezen is értelmezhető emiatt a kérdés, hiszen számomra egyáltalán nem esik távol a két világ. Mindkettő része az életemnek. Lehet, hogy délelőtt egy bizottságban tárgyalok, de attól még este Jedi mesterként apríthatom a Sitheket az SWTOR-ban.

Mit gondolsz a jobbikos Farkas Gergely parlamenti felszólalásáról? Magyarországon van létjogosultsága az elektronikus sportok társadalmi közbeszédbe emelésének?

MJ: Az e-sportokat általában a tizen-, huszonéves korosztályhoz kapcsolja az átlagember, aki egyáltalán hallott a fogalomról, pedig a videojátékok ennél szélesebb kört mozgatnak meg. Felnőtt egy nálam valamivel idősebb generáció, aminek a tagjai a számítástechnika hajnalán is játszottak. Akik gyerekként a PacMant nyúzták a játékteremben, azok ma már középkorú, gyakran családos és dolgozó emberek, akik pont most vannak életük legaktívabb korszakában. Nekik ezek a “kocka” dolgok, mint a videojáték vagy épp a Star Wars-imádat teljesen természetesek. Nem csoda, hogy például a The Big Bang Theory sorozat már 10 éve a legsikeresebb sitcomok egyike. A játékok, filmek, sorozatok ma már a popkultúra részei, így szerintem teljesen természetes, ha bekerülnek a közbeszédbe.

De az Egyesült Államoknak tavalyig például olyan elnöke volt Barack Obama személyében, aki gyerekként Star Trek rajongó volt, csúcspolitikusként is szakított egy kis időt a videojátékokra, és nem akarta elengedni a Blackberryjét. Justin Trudeau, a jelenlegi kanadai miniszterelnök meg május 4-én villantott Star Wars-os zoknit egy tárgyaláson, tavaly meg azzal robbantott, hogy nem lehetett zavarba hozni a kvantum számítógépekről feltett kérdéssel. Nyugaton a geekek úgy tűnik, már a politika csúcsait is képesek meghódítani. Mögöttük amúgy jellemzően baloldali vagy liberális támogatás áll.

Tőlünk nyugatabbra főként a baloldali pártok foglalkoznak a témával, hisz maga az esport globális jelenség a csapatok általában nemzetköziek. Mit gondolsz, itthon miért egy jobb oldali politikai erő fordult a témához?

MJ: A DK-ban mi már több, mint két éve foglalkozunk az e-sport kérdéseivel, hiszen vannak olyan fiatalok a pártban, akik maguk is érintettek ezekben. Az e-sporttal való foglalkozás pedig passzol is a gondolkodásmódunkhoz - pont azért, amit mondasz: globális a jelenség és nemzetköziek a csapatok. Ami az itthon jobboldalinak nevezett formációkat illeti, hát nem csak azt kell nézni, amit mondanak, hanem amit csináltak. Például lehet, hogy most az e-sporttal kapcsolatban nyilatkozgatnak mindenfélét, de pár éve még EU-s zászlót égettek, és az EU-ból való kilépésről akartak népszavaztatni.

Jövőre választások lesznek idehaza. Számos külföldi példát látunk a skandináv térségből vagy épp legutóbb Németországból, hogy egyes politikai erők igyekeznek az e-sportot kampány témává tenni. A DK hogy viszonyul a kérdéshez?

MJ: Nagyon örülnék, ha skandináv vagy német színvonalon élnénk, és nekem az lenne a dolgom, hogy az e-sporttal kampányoljak, és a választási plakátomon épp egy zerg hordát lövöldözhetnék szét. A realitás az, hogy a jövő magyar e-sport bajnokai jó eséllyel Berlinből vagy Dublinból fognak felcsatlakozni Hearthstone-ozni egy kört, nem pedig, teszem azt, Miskolcról. Elképesztően lehangoló statisztikákat olvasok arról, hogy a fiatalok mekkora tömege akar kivándorolni külföldre. Akik most középiskolások, már az egyetemet, főiskolát is lehetőleg külföldön akarják elvégezni - a diplomások pedig külföldön akarnak karriert csinálni. A minap egy komplett kórházi szárny zárt be, mert az ápolók inkább a szomszédos IKEA-ba mentek dolgozni a magasabb fizetésért és a nyugisabb életért. Ha nem látnak el a kórházban, mert nincs orvos és nővér, akkor nincs respawn.

Minket az foglalkoztat, hogy miképp lehetne olyan országot csinálni, ahonnét nem elmenekülni akarnak a fiatalok. Mit tanulhatunk mondjuk a finn oktatási rendszerből, és hogyan tudunk élvezetes, 21. századi, kreatív iskolákat megvalósítani, és honnét lesz erre pénz. Milyen gyorsan fogja egy pályakezdő megtalálni az első állását, és fog-e normális fizetést kapni? Hol fog lakni anélkül, hogy elmenne rá az előző pontban emlegetett fizetése? Szerintem akik ezt az interjúsorozatot olvassák, azok is elsősorban ezekre a kérdésekre várnak választ a politikai pártoktól. Sokak Magyarországa címmel nekünk van programunk, ami megoldásokat kínál.

Sokan idegenkedve fogadják az e-sport jelenséget, sőt egyesek a sportolás hiányával azonosítják és elzárkóznak előle. Hogy viszonyultok hozzá, szerintetek sport-e az e-sport? Miért?

MJ: A sakk az sport? Úgy hallottam, hogy igen. Innentől kezdve teljesen mindegy szerintem, hogy egy táblán 2x16 bábuval, vagy billentyűzettel és egérrel játszunk mondjuk a StarCraft világában stratégiai játékot. A gamer kultúrában előrébb tartó országokban az e-sportot normál sportként kezeli a piac. Sokat mondó, hogy a világ legnagyobb sportmédiája, az ESPN már nem csak a hagyományos sportágakat közvetíti, hanem foglalkozik az e-sporttal is.

A videojáték kultúra negatív oldalát szokta leginkább kidomborítani a hazai sajtó. A függőség kérdésköre mellett az agresszió és a kevés fizikai mozgás szokott leginkább megjelenni a téma kapcsán. A pozitív oldalával kevésbé foglalkoznak. Miben látja a DK a társadalmi hasznosságát az elektronikus sportoknak?

MJ: A személyes tapasztalataim alapján én a játékok közösségépítő erejét emelném ki. Akár MMO-kban tevékenykedő klánokról, akár profi esport csapatokról, akár csak “sima” nézőkről van szó, remek közösségek tudnak kialakulni, a való életben működő emberi, baráti kapcsolatok jönnek létre. De például nekem sokat segítettek a játékok az angol nyelv tanulásában is - mivel a legtöbb, engem érdeklő játékhoz speciel nem született annak idején magyarítás (vagy csak jóval a megjelenés után, rajongói fordítások). Az emberiség, amióta lemászott a fáról, szeret játszani - szerencsére már Magyarországon is foglalkoznak a gamifikációval, ami kutatja a lehetőségeit annak, hogy miképp lehet akár az oktatást, akár a vállalatok működtetését “játékossá” tenni. A Játékoslét Kutatóközpont például évek óta remek szakmai munkát végez ezügyben.

A magyar e-sportnak itthon nincs intézményesült szervezete, a terület szabályozatlan még. A DK-nak mi ezen a téren az álláspontja, hogyan kellene idehaza felépíteni az intézményi, szervezeti háttért?

MJ: Semmi esetre sem politikai hátszéllel, hiszen az élsportok, főleg a foci kapcsán láthatjuk, hogy mire vezet az, amikor a politika rátelepszik egy sportágra. Százmilliárdos nagyságrendben költött a Fidesz-kormány a focira, fideszes megmondóemberek keringenek a klubok környékén, hogy aztán egy Andorra-szintű csapat verje el a válogatottat.

Szerintem a legjobb az, ha bármelyik sportág - így az e-sport is - saját magát szervezi meg, a játékosok, a rajongók és a menedzserek saját maguk alakítják ki az intézményi hátterüket, anélkül, hogy bármely politikai erő rájuk akarna telepedni, és hasznot akarna húzni a működésükből.

Egyetlen dolgot tehet ez ügyben az állam, azt, hogy minden sportágnak egyenlő esélyeket igyekszik biztosítani. Azaz például lehetővé tesszük, hogy az e-sportolók is létre hozhassák a saját sportegyesületeiket, és egy, a mainál jóval transzparensebb rendszerben pályázhassanak akár állami, akár szponzori pénzekre. Szerintem az e-sport versenyezzen a forrásokért a többi sportággal - de ezt tegye egyenlő feltételek mellett. Ha senki felé nem lejt a pálya, akkor az e-sport ebben a versenyben sikeres lesz, és nincs félnivalója. A stadionok konganak az ürességtől, nem a LoL versenyek.

Milyen konkrét elképzelése van a DK-nak a hazai e-sport fejlesztésére?

MJ: Röviden: a diák-, és tömegsportokba fektetnénk be, és a különböző sportágak között egyenlő feltételeket akarunk teremteni.

A kifejtést kezdjük a sporttámogatásokkal. Ma a kormány súlyosan egyoldalúan néhány kedvenc látványsportot támogat. Mivel a miniszterelnök kedvence a foci, ezért a foci a szerencsés kiválasztott, számolatlanul öntik bele a pénzt a futballstadionok építésébe, a focicsapatok finanszírozásába - függetlenül attól, hogy egyáltalán mennyi néző kíváncsi Felcsút nem túl fényes teljesítményére. Mindezek a támogatásokat ráadásul a korrupció bűze lengi körül.

A DK ezt a lopásra lehetőséget adó rendszert meg akarja szüntetni. Átlátható sportfinanszírozást akarunk, amiben igazságosabb módon kerülnek kiosztásra a támogatások. És ebből természetesen a teljesítménye alapján jusson az e-sportnak is.

Ahogy a Sokak Magyarországában leírtuk, a sport szerintünk egy remek közösségépítő eszköz, és ez 100%-ban igaz az e-sportokra is. Az állami forrásokat a diák és tömegsportokba kell irányítani és lehetővé tenni, hogy minél több állampolgár sportolhasson - bármilyen sportágban. Ha valamilyen e-sportot preferál valaki, akkor legyen lehetősége e-sportra. Akik pedig valamilyen sportban kiemelkedő tehetségnek bizonyulnak, azoknak ösztöndíjat adunk - ha valaki e-sportban jeleskedik, hát akkor arra kapjon ösztöndíjat.

A második pillér, ami érdekes lehet az esportok szempontjából, az az e-Magyarország programunk. Míg a Fidesz internetadót akart bevezetni, mi épp ellenkezőleg: szerintünk az internethez való hozzáférés a 21. században minden állampolgár alapjoga, és minden, internetelőfizetést érintő adót el akarunk törölni.

2025-ig 100%-os mobilinternet lefedettséget akarunk elérni, 2030-ig pedig azt, hogy mindenki hozzáférjen egy minimum 100Mbps sebességű internet kapcsolathoz - ehhez a magyarországi optikai hálózat fejlesztése szükséges. Egy minimális sávszélességű internet hozzáférés pedig mindenkinek alanyi jogon kell, hogy járjon - bár elismerem, ez nem lesz elég mondjuk CS:GO meccsekre.

Mindennek az alapja pedig egy olyan gazdaságpolitika, ami épít a digitalizációban lévő lehetőségekre is. A professzionális e-sport szerintünk nem pusztán sport, hanem vállalkozás is, amit lehet egyfajta startupként is kezelni. Már most, mindenféle központi támogatás nélkül is pezsgő e-sport élet alakult ki: tízezres rendezvények vannak, belvárosi e-sport bárok nyíltak, a magyar e-sport média nézőszáma folyamatosan emelkedik. A professzionális e-sport cégeknek lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjenek a különböző startup forrásokhoz - az erről szóló javaslatokon egy, civil életében e-sport csapatot menedzselő tagunk, Novák Bence dolgozik például. Erre egyébként van nagyon jó példa: Lengyelország jó időben, jó érzékkel elkezdte támogatni a saját videojáték iparát, amiből kinőtt a globális sikereket elérő CD Projekt RED, és a Good Old Games.

Kiállna-e csapattal a DK egy politikusoknak kiírt e-sport versenyen?