Egyre kisebb a szakadék az elit és a többi csapat között?

Launders egy interjúban beszélt a tier 1 és tier 2 játékosok közti szakadék megszűnéséről, valamint az elit csapatok állapotáról.

Érdekes időszak ez a mostani a Counter-Strike mezőnyében, hiszen az utóbbi hónapokban megannyi meglepő eredmény született. Ki gondolta volna, hogy a Vitality hamarabb nyer LAN-on, mint a Liquid? Vagy azt, hogy a FaZe és a NIP 0-3-mal esik ki Rióból? Esetleg azt, hogy a MOUZ és a FURIA a legjobb négy között végez ugyanezen a versenyen? Ugyanilyen váratlan volt, hogy az Outsiders és a Heroic döntőt játszottak Brazíliában. Pár héttel később pedig már mindkettejüknek van egy-egy tier 1-es LAN-címe, míg a NAVI és a FaZe július óta nem nyert semmit.

A FaZe éveleji dominanciája már a múlté. De az év során a legnagyobb kihívónak tartott NAVI sem a legjobb állapotban közelít 2022 végéhez, ahogyan a Cloud9, a G2 és a Vitality sem. Eközben folyamatosak a meglepő eredmények, az elcsent Bo3-ak a kisebb csapatoktól, akiket néha csak a nevek alapján lehet megkülönböztetni a nagyoktól, játék alapján egyre kevésbé. Ebben fontos szerepe van (vagy volt) az M4A1-S-nek is, ez nyilvánvaló. De kicsit messzebb tekintve nem nehéz belátni, hogy a HLTV top 20-ban egyre kisebb különbséget jelent az egyéni képesség és annál többet ér a szervezett, kalkulált játék. A kérdés csupán az, hogy melyik irányító receptje lesz a befutó 2023-ban?

A BLAST Premier őszi döntőjén többek között erről a problémáról is kérdezte a Pley.gg launderst. A kanadai kommentátor–szakértő pedig a következőképpen magyarázta a kialakult helyzetet: 

„Úgy érzem, a [tier 1 és tier 2 játékosok] közti szakadék drámai sebességgel zárult be. [...] Ha megnézzük például fame-et, ő Európában a legjobb játékos FACEIT-en. Nem játszik olyan régóta, de nemrég nyert egy Majort és ezzel ékes példája annak, hogy manapság nagyon gyorsan válnak jóvá az emberek. Az egyéni munkát tudod csinálni éveken át magad, aztán jön egy irányító mint Jame és felhoz a tier 1 csapatok szintjére rövid időn belül.”

„Személy szerint nem [kedvelem, hogy az alacsonyabb szinten játszók és az új játékosok közelebb vannak az elithez]. A dominanciát jobbnak tartom és szerintem az Astralis-érában nagyon menő volt látni, ahogyan a csapatok küzdenek, hogy olyan jók lehessenek, mint az Astralis, cserélnek a felállásban és mindenféle dolgot művelnek. Ezzel szemben most úgy érzem, összezavarja a csapatokat a helyzet – szinte bárki ellen veszíthetnek és ezért vitatható, hogy érdemes-e játékost cserélniük vagy sem. Én sem tudom, hogy valójában mi a jó döntés.”

„Most nem tudjuk, hogy lesz-e újabb éra, de én úgy gondolom, hogy a sportokban, Counter-Strike-ban pedig mindenképp a korszakok határozzák meg a metát és azt, ahogyan az összes csapatra tekintünk. Szerintem jelenleg a top 20 annyira közel van egymáshoz, hogy nem lehet megmondani, mi az uralkodó stílus.”

Launders felvetésében két érdekes pont is van. Az első a dominanciával kapcsolatos állítása. Sok Counter-Strike rajongó szereti azt hangoztatni, főleg a Majorök idején, hogy csakis a meglepő eredmények érdekesek, ha az elit csapatok nyernek, az unalmas. De valójában a Rio Major nézettségéből is láthatjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert sokkal kevesebben voltak kíváncsiak az Outsiders–Heroic adok-kapokjára, mint a FaZe–NAVI rangadóra Antwerpenből.

A kettő közti különbség egyrészt a rajongói bázisok méretéből adódik, másrészt abból, hogyha „mindenki jó, akkor senki sem az”. Emberek vagyunk és szeretünk narratívákban gondolkodni. Ha nincsenek klasszikus hősök vagy ellenségek, elveszítjük az érdeklődésünket. Rióban pedig minden ismert hős a kelleténél korábban kiesett, az új hősök pedig egy igen egyoldalú fináléban fogantak meg és még abban sem vagyunk teljesen biztosak, hogy túlélik-e a következő hónapokat.

Launders másik fontos felvetése az, hogy a csapatok sem tudják, hogyan tovább: cseréljenek vagy inkább kivárjanak? Ez szintén következik abból, hogy bárki meg tud verni bárkit, ha jó napot fog ki hozzá. Ezzel pedig az a probléma, hogy nincs mihez képest viszonyítani a csapatokat és a felállásokat – ilyen esetekben például egy HLTV-ranglista annyira jó mértéke a csapatoknak, mintha kalapból húznánk ki a neveket.

Tavaly ilyenkor már tele voltak a hírek átigazolási pletykákkal, mindenki a NAVI-t akarta elverni. Most annyi látszik, hogy a NAVI talán megválik sdy-tól, hogy esélyt adjanak maguknak a 2023-as Párizs Majorre. De mihez kezdenek az olyan csapatok, mint a G2, a Vitality, a Liquid, a Cloud9, az ENCE, az Astralis vagy az OG? Bárki tippje ugyanannyira megalapozott ebben a kérdésben, mint az enyém vagy laundersé. Mert nem tudjuk, hogy melyik csapathoz képest kellene meghatározni a többieket. A Heroichoz vagy az Outsidershöz? Ezen csapatok alig játszottak idén a korábban felsoroltak ellen. Lehet, hogy hosszabb távon verhetőnek bizonyulnak, lehet, hogy nem és dominálni fognak. Most legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy a BLAST Premier World Final szolgál némi válasszal az erőviszonyok kapcsán, de ha nem, akkor kockázatos döntések sora előtt állnak az élmezőnyben idén elvárásaikhoz képest alulteljesítő ötösök.

Borítókép: HLTV
OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!