Éppen a különlegessége okozza a Valve legnagyobb problémáit

Van gond bőven a Valve-nál. De vajon megéri nekik változtatni?

A legnagyobb játékgyártókról elmondhatjuk, hogy rájuk jár a rúd mostanában. No, nem akarom a felelősségüket és szerepüket ebben csorbítani, de tény, hogy éltek már meg szebb időszakot. A Blizzard körül folyamatosak a botrányok, és leálltak a játékaik Kínában. A Microsoft az Activision Blizzard felvásárlása miatt harcol az egész világgal. A Riot Gameshez és a Rockstar Gameshez betörtek, fontos adatokat loptak tőlük, amitől elszaporodtak a csalók. A Ubisoft halasztja és törli a projektjeit, a dolgozói pedig lázonganak. Ez csak néhány példa, ami megmutatja, hogy mennyire kaotikus is a helyzet. Közben azt is gondolhatnánk, hogy mennyire jó egy ilyen helyen dolgozni, azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk – a videójátékok – és korrekt fizetést kapunk érte. Ám a gyakorlatban mégis sok cégnél láthatjuk, hogy komoly elhivatottságot vár el egy ilyen munkakör köszönhetően a nyomásnak, az elvárásoknak és a végeláthatatlan munkaóráknak. Ilyen helyzetben nagy szabadságot adhat, ha nincs egy főnököd, aki folyamatosan a nyakadra jár és számon kéri a haladásodat. Vagy mégsem?

Az egyéni érdekeknek rövid távon biztosan jó. A cég szempontjából már kevésbé, de amint azt a Valve példájából láthatjuk, a munkavállalók sem mindig járnak jól ezzel. Mire is gondolunk? Nos, a People Make Games – amely Chris Bratt és Anni Sayers által létrehozott, oknyomozó gaming témájú újságírással foglalkozó csatorna – megpróbálta felderíteni a cég struktúráját, problémáit és ebből következtetéseket levonni.

Felépítés

A Valve egy nagyon különleges cég, felépítését tekintve mindenképpen. A vállalati struktúrája merőben eltér a megszokottól. Lényegében nincsenek főnökök. Úgynevezett lapos vállalati struktúrával rendelkezik, amelyet a cég a saját Új alkalmazottak kézikönyvében a következő módon definiál: „nincs vezetőségünk, és senki sem jelent senki másnak. Van egy alapítónk/elnökünk, de még ő sem a te menedzsered.” Ennek az alkotói szabadságnak van egy látványos szimbóluma is: az iroda kerekes íróasztala. A gurítható szék valószínűleg senki számára nem újdonság, az irodák többsége alkalmazza, ám az asztal esetében ez már nagyobb unikumnak számít. Ez a megoldás lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy ad hoc csapatokat alakítsanak ki. Amennyiben bárki bedob egy projektötletet, a többiek, akiknek ez tetszik, csak odagurulnak. Viszont, ha mégsem győzte meg őket a dolog, és meggondolták magukat, egyszerűen továbbállnak. Ez elsőre egy csodálatos munkahelynek hangzik, ahol nem uralkodik hierarchia és bürokrácia. Azonban ha jobban belegondolunk, ez könnyen káoszba fulladhat. És bizony az is alakul ki, ezt maguk az ott dolgozók mesélték el, volt, és jelenlegiek egyaránt. Konkrét példát is hoztak: az ott kialakult légkört a Legyek urához hasonlítják. Valahogy így kell elképzelni a céget:

A vezetők hiánya olyan problémákhoz vezet, amit elsőre talán nem is gondolnánk. Hatással van a bérekre, a sokszínűségre, a vállalati döntéshozatalra és annak sebességére. Lássuk is őket részletesebben.

Bérek, értékelés

A Valve egy úgynevezett stack rankinget használ, amely egy munkavállalói értékelési technika. A dolgozók minden évben megbeszélések sorozatán keresztül ítélik meg egymást, amelyek eredményeként minden alkalmazottról egy általános rangsor készül, és ez a rangsor határozza meg, hogy ki kap magasabb fizetést a következő évben. Ez azonban bonyodalmakkal jár, mivel nincsenek olyan vezetők, akik pontosan kommunikálnák és meghatároznák, hogyan kell az értékítéleteket meghozni. Az sem egyértelmű, hogyan döntenek az ebből adódó bérváltozásokról. Ez pedig látható hatást gyakorol a dolgozók viselkedésére. Például egyértelműen megfigyelhető, hogy az alkalmazottak az év elején foglalkoznak olyan projektekkel, amelyek problémásabbak és kockázatosabbak. Ahogyan pedig haladunk az év vége és az értékelések felé, ők is tolódnak át a jobban ismert és biztonságosabb munkák felé, amik nagyobb eséllyel lesznek sikeresek.

Sokszínűség, döntések

Egy másik hatás a Valve sokszínűségének hiányát mutatta ki. Több interjúalany is kiemelte, hogy a Valve még a videojáték-ipar többi részéhez képest is rendkívül „fehér és férfi" cég. Más cégeknél a törekvés, hogy színesebb stábot rakjanak össze, felülről jön, a Valve-nál azonban ennek maguktól az alkalmazottaktól kellett (volna), hogy jöjjön. Éppen ezért minden döntési és kiválasztási folyamat borzasztóan lassú. Ahogy az egyik interjúalany mondta: „A Valve struktúrája miatt nehéz lendületet venni bármiben, ahol a hozzáadott érték nem nyilvánvaló azonnal bizonyos emberek számára." Ebbe pedig beletartozik minden olyan projekt is, ahol a "sokszínűség" szó felmerül. Ez nem feltétlenül alakul ki amiatt, mert bárki tudatosan előítéletes és elutasító lenne. Még a jó szándékú munkáltatóknak is van egy tudattalan előítéletük a magukhoz hasonló emberek felvétele felé. Ezt egy kutatás bizonyította be. A tanulmány szerint szimfonikus zenekaroknál, amelyek áttértek a vak meghallgatásokra – vagyis nem tudták, ki játszik – drámaian megnövelte a felvett nők számát. A Valve pedig egy olyan cég, amelyet két fehér férfi alapított egy olyan iparágban, amely már eleve elfogult velük szemben. Mivel senki nem volt, aki változtatásokat sürgetett volna a felvételi módszereinek megváltoztatására, nem történt semmi, sőt. Miközben a játékipar többi része lassan sokszínűbbé vált, a Valve látszólag az ellenkező irányba indult el. „Úgy érzem, mintha átléptek volna egy kritikus pontot" – mondta egy volt alkalmazott. „Régebben talán 10 vagy 15% volt a nők aránya a fejlesztőcsapatokban, így nem nagyon fordult olyan elő, hogy egy nő egyedül maradt volna nőként egy szobában. Most viszont már ez a helyzet."

Azonban nem csak a felvételt nehezíti meg a vállalati felépítés, hanem a döntéshozatalt is. Ez jól megfigyelhető volt például néhány éve, amikor indie fejlesztők visszavonták játékaikat a Steamről a Valve Black Lives Matterrel kapcsolatos hallgatásának kritikájaként. Voltak olyan alkalmazottak, akik egyenesen a Valve vezetőségét hibáztatták ezért a döntésért, mások közülük viszont úgy vélték, hogy éppen a vezetőség hiánya akadályozta meg, hogy "hónapokig tartó viták" eredményeként egy mindenkit kielégítő nyilatkozat és terv szülessen. Végül a Valve nem adott ki semmilyen nyilatkozatot, ehelyett két eseményt szponzorált, köztük a Game Devs of Color Expót.

Az pedig, ha nincsen főnököd, aki olyan feladatokra kötelez, amihez nincsen kedved, szintén problémákhoz vezet hosszútávon, mert lesznek olyan munkák, amit senki nem lesz hajlandó elvégezni. Az egyik az, hogy nincs senki, aki az elbocsátásokat intézné, valamint azért sem tolonganak, hogy a Steamen és annak fórumain található gyűlöletbeszédet moderálják. A vállalat szempontjából tehát nem túl hatékony ez a módszer.

Miért nem változtatnak?

Az látható, hogy rengeteg hátrány éri a stúdiót a szabadsága miatt. Ki ellenőrzi, hogy mit is csinálnak valójában a dolgozók? Persze az értékelési rendszer miatt mindenki önös érdeke is, hogy eredményeket mutasson fel. Azonban azzal, hogy a Valve munkatársait nem kényszerítik semmire, szabadon és könnyedén tologathatják az íróasztalukat, a projektek nem haladnak túl gyorsan. Természetesen rengeteg íróasztal állhat a Steam Deck-projekt körül, de az is tény, hogy nem sok játék érkezett a kezeik közül az utóbbi időben. A legutóbbi nagy kiadásuk a Half-Life: Alyx volt (nem számítva az Aperture Desk Jobot, a Steam Deck technikai demóját). Az a vélekedés, hogy a Valve szinte biztosan több játékot adott volna ki (nem feltétlenül jobbakat, de mindenképpen többet), ha egy hagyományos vállalati struktúrát alkalmaz, amely nem teszi lehetővé, hogy az alkalmazottak olyan könnyen elsétáljanak az egyes projektek mellől. Azonban a a Steam sikere azt jelenti, hogy a Valve bevétele már nagyon régóta nem függ a következő kiadott játék sikerességétől Éppen ezért a Valve valószínűleg nem fog egyhamar változtatni. A Steammel továbbra is felfoghatatlan mennyiségű pénzt keresnek, és egész egyszerűen nincs motiváció arra, hogy a Valve vállalati kultúrája megváltozzon.