A konzolgyártók egyre inkább multiplatform kiadóként próbálnak érvényesülni. De ki nevet a végén? Hát a PC-s játékosok!
2023-at még úgy zárta le a videójáték-ipar, hogy néhány leépítéstől eltekintve minden jónak tűnt a felszínen. Aztán a nagy kiadók és a konzolgyártók CEO-i elfogyasztották az utolsó bejglit, megitták az utolsó korty pezsgőt, bementek január elején az irodájukba és rohamos leépítésekbe kezdtek. A nagy szereplők közül egy olyan sincs, aki ne szabadult volna meg alkalmazottak százaitól az év első két hónapjában. De a nagy iparági korrekció közepette – mely részben a koronavírus-járvány alatti túlfelvételre adott reakció volt –, februárban egy másik palackból is kiszabadult a szellem, és ezzel valószínűleg örökre megváltozott az, ahogyan videójátékokat fogyasztunk.
Az egész a Microsoft és az Xbox-részleg azon döntésével indult, hogy az exkluzív játékaik a jövőben nem lesznek azok minden esetben. Bár eleinte még arról szóltak a pletykák, hogy a Starfield és az Indiana Jones is megjelenhet a PlayStation 5-re, ezt végül a felháborodott vásárlóik miatt nem lépték meg. Egy kompromisszum azonban megszületett, így néhány kisebb játék már biztosan érkezik a rivális platformra is, a jövőben pedig ki tudja, milyen irányt vesz még a cég e tekintetben. Simán benne van a pakliban, hogy a negatív visszhang csak arra volt elég, hogy lelassuljon ez az elkerülhetetlen folyamat, nem pedig megálljon.
A Microsoft elsőszámú problémája az lehet, hogy miután kicsengettek 69 milliárd dollárt az Activision Blizzardért, hirtelen az egyik legnagyobb vállalkozásukká vált az Xbox. Igen ám, de a konzolokat lassan úgy kell a vásárlók után dobálni a boltokban – legalábbis ahhoz a PS5-höz képest, amivel a Sony sem elégedett teljesen. Azonban ez még csak a jéghegy csúcsa, mert a független kiadók a Game Pass miatt is aggódnak, hiszen ez nem hoz eleget a konyhára. Tehát a szolgáltatás tartalmának bővítése érdekében muszáj stúdiókat vásárolni, majd amikor a számok nem tetszenek a részvényeseknek, muszáj stúdiókat bezárni. A versenyhivatalok pedig nem fogják hagyni, hogy az Activision Blizzarddal megszerzett játékok, mint például a Call of Duty, exkluzívvá váljanak. Szóval e gigantikus felvásárlásnak sincs valójában elegendő vonzereje ahhoz, hogy az Xbox-ökoszisztémába terelje az embereket. És ha a bezárkózás nem megy, csak az maradt, hogy kinyíljanak. Mert az, amit eddig csináltak, láthatóan nem működik.
Ezeket olvastad már?
A Microsoft nyitása – még ha az egyelőre csak részlegesnek is tűnik – a Sonyt sem hagyta érintetlenül. Bár a japánok odáig nem mentek el (még), hogy Xboxra portoljanak játékokat, a tény, hogy a „pár év múlva kiadjuk a játékainkat PC-re” stratégiától elmozdulva februárban minden játékot beígértek asztali számítógépekre, jelzésértékű. Sőt, bizonyos multiplayer címeket hajlandóak már a kiadás napján odaadni a PC-s játékosoknak, ami az ő történelmükben példa nélküli volt a Helldivers 2 előtt. Így pedig elértek oda, ahol az Xbox és a PC viszonya állt 2023 végéig.
De miért? Nos, mint korábban említettem már, hiába adnak el kétszer, háromszor vagy akár ötször annyi PlayStation 5-öt, mint Xbox Series X|S-t manapság, ez sajnos még nem jelenti azt, hogy a várakozásoknak megfelelően teljesít a konzol. A Sony valahol azt remélte, hogy az Xbox szenvedése sokmillió új vásárlót hoz majd nekik, ehelyett a PS4-hez hasonló számokat generál a masina, tehát a piac beszűkült. És amikor lassan egy évtized hosszúságúra nyúlik egy-egy AAA-kategóriás játék fejlesztése, ezeknek a költségei pedig csillagászati méreteket öltenek, akkor bizony muszáj megragadni minden lehetőséget arra, hogy visszajöjjön a pénz. Szóval nem maradt más, valahonnan új vásárlókat kell találni sürgősen, komolyabb arcvesztés nélkül pedig csakis a PC jöhetett szóba a Sony-nak eddig, míg az Xbox már van annyira nehéz helyzetben, hogy ezen a platformon túlra is kénytelenek elnyújtózkodni.
Konzolgyártó kiadó
A több évtizedes tradíciót az ablakon kidobva a három nagy konzolgyártó közül kettő most elindult azon az úton, hogy multiplatform kiadóvá váljon. Ebben az üzletben pedig teljesen más célokat kell elérni, hiszen már nem az a lényeg, hogy a játékok eladják a konzolt, majd a konzol a további játékokat, hanem csakis az, hogy eladják a játékokat. Mert ha tetszik, ha nem, az eladási statisztikák alapján a méreg drágán lefejlesztett exkluzív játékokat csak a konzoltulajok töredéke vette meg. Mivel sokukat nem lehetett meggyőzni arról, hogy tegyenek egy próbát ezekkel a játékokkal, folyamatosan potenciális bevételt hagytak ott az asztalon a cégek. Ugyanis annak ellenére, hogy egyre több jelen generációs konzol van a vadonban, és évente azért akad pár nagy exkluzív megjelenés is, a kereslet ezek iránt csökkenő tendenciát mutat még a PlayStation 5-ön is. A részvényéseket pedig nem lehet örökké hitegetni azzal, hogy ez a modell hosszútávon megéri, mert elértünk a végére, látszik már, hogy nem, nem éri meg.
A Sony és a Microsoft előtt tehát két lehetőség maradt: vagy lassan felszámolják a játékaik exkluzivitását, vagy csökkentik a játékaik méretét. Utóbbi pedig sosem lehet válasz a részvények és a tőzsdék világában, amikor már nem is az a cél, hogy profitot termeljenek ezek az óriásvállalatok, hanem az, hogy évről évre egyre nagyobb profitot termeljenek. Az Xbox és a PlayStation esetében is csak úgy lehetséges a növekedés növekedése (csak hogy kellőképp hülyén hangozzon a dilemma), ha új felhasználókat találnak, lehetőleg még tegnap. És hol van többszázmillió potenciális felhasználó, aki elé már csak a játékot kell letenni? Hát PC-n!
A konzoltulajok, akik azzal az ígérettel vették meg a masináikat, hogy olyan fenomenális játékokkal játszhatnak majd, amilyenekkel máshol nem lehet, jogosan érezhetik magukat elárulva. A valóság azonban az, hogy ez az évtizedek óta létező konzolháborús felfogás idejét múlt. Mint az eladások is mutatják, a konzolosok csak egy része veszi meg azért a gépet, hogy az exkluzívokkal játszon. Ha nem így lenne, akkor a gaming lapok minden héten arról szólnának, hogy éppen melyik exkluzívból fogyott el annyi, mint ahány konzol van. Be kell látnia a búslakodó rajongóknak is, hogy a többség csakis azért dönt a konzolok mellett, mert egy casual gamernek, aki csak játszani szeretne néha napján, ez a legkényelmes és legjobb ár-érték aránnyal rendelkező megoldás. Sokan elvannak a konzoljaikon egy FIFA-val EA Sports FC-vel, egy CoD-dal, egy Fortnite-tal, és ha ezeket hasonló minőségben szeretnék játszani PC-n, akkor az több erőfeszítést és pénzt igényel, mint a boltban levenni a kék vagy a zöld dobozt a polcról és bedugni a tévébe. A videójátékok ennyire egyszerű elérhetősége egy tök jó dolog, csak ha nem sikerül utána nagyon sok vásárlást kihozni ezekből az emberekből, akkor az az ökoszisztéma számára deficites. Vagy legalábbis nem jár rekord eredménnyel a negyedéves pénzügyi beszámolóban.
PC master race?
Ha minden játék megjelenik PC-re, mert a konzolgyártók üzleti érdekei ezt diktálják, akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy mégis minek vegyünk konzolt? Remek kérdés, amiből akár még az is következhetne, hogy ez nem nyírja ki ezeket a dedikált játékgépeket? A fentiek alapján az a helyzet, hogy nem, nem nyírja ki. A konkrét hardverek árképzése még mindig verhetetlen a PC-hez képest, ezért vannak és lesznek is, akik bizalmat szavaznak nekik. Nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen összerakni egy olyan PC-t, ami a konzolokhoz hasonló teljesítményre képes ugyanannyi pénzből. Nem véletlen volt ez így mindig, a gyártók a jó minőségű játékok ígérete mellett a nyomott árakkal is igyekeztek becsábítani az embereket, majd a játékokon (és az előfizetéseken) keresztül visszahozni a pénzt. És csak azért, mert most már a PC-sek megkapják az exkluzív játékokat, még nem lett rosszabb vagy kevesebb senki konzolja, hiába akarja néhány hardcore konzoljátékos ezt elhitetni velünk az interneneten.
Az viszont tény és való, hogy ha valaki komolyan veszi a videójátékos hobbiját és szeretné a kedvenc játékainak definitív változatait játszani, akkor PC-n van a helye. Elég csak megnézni az elmúlt évek PlayStation portjait: egy-két kivételtől eltekintve mindegyik kiváló minőségben jelent meg a platformra, továbbá olyan extrákkal, mint a felbontás állítás, korlátlan FPS, DLSS- és FSR-támogatás, csak hogy néhányat említsünk. Amikor a konzolgyártók nem tudják garantálni a 4K 60 FPS-t, a PC nyújtotta szabadság kombinálva az azonos vagy jobb játékkínálattal csábító lehet sokaknak. Persze jó PC-t építeni még mindig nem olcsó mulatság, de ha már egyébként is van egy gamer gép a szobádban, a konzolok egyre kevésbé tűnnek vonzónak ezentúl majd, hiszen Te már az objektíven legjobb platformon vagy: