A szaúdiak lehet, hogy kihátráltak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal közös esport olimpia projektből, de nagyon úgy fest, hogy külön-külön még szeretnék ezt tető alá hozni a felek, és most épp a szaúdiakon a sor.
Nagyon sok próbálkozás volt már az évtizedek alatt arra, hogy nemzeti színekben vonuljon ki egy versenyre az esport világ krémje, és hogy ez minimum akkora presztízzsel bírjon, mint egy Dota 2 The International, egy League of Legends Worlds vagy egy Counter-Strike 2 Major, jobb esetben pedig – akár az olimpia névvel felvértezve – a több százéves múlttal és beágyazódással rendelkező tömeg- és látványsportokat is megszorongassa. Arról, hogy ez mennyire lázálom, nem egyszer értekeztünk az elmúlt egy-két évben, minden állomáson már inkább végig sem mennék most.
Az igazat megvallva már annyira cinikussá vált a saját véleményem a témában, amikor tavaly egy 12 éves szerződés nagy bejelentését követően 0 Olimpiai Esport Játékok verseny megszervezésére volt képes a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és Szaúd-Arábia, hogy ha megint azon rugóznék, hogy mi is történt a két fél között a 2024-es párizsi olimpia óta, akkor olyan és annyi felesleges kört futnánk itt a kihagyhatatlan poénokkal, hogy sosem jutnánk el sehová. Szóval ettől megkímélve mindenkit ma, a kezdő- és súlypontokat áthelyezve értékeljük az újabb nem esport olimpiának hívott, de egyértelműen annak szánt projekt értelmét, aki pedig mégis vágyna az élcelődésre, amit ez a téma megérdemel, javasolnám az előzmények olvasását, ott bőven akad pár szórakoztató panel.
Előzmények az esport olimpia témában
- Elárulta a NOB elnöke, milyen lesz az esport és az olimpia jövője
- 12 éves szerződés garantálja, hogy rendszeresen lesznek Olimpiai Esport Játékok
- Nem az FPS-rajongók álma lesz a szaúdi esport olimpia
- Hivatalos: Hiába jelentették be, mégsem rendezik meg az I. Olimpiai Esport Játékokat
- 12 éves szerződéssel indult, 0 versennyel zárult az Olimpiai Esport Játékok pályafutása
- Miért szakított a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és Szaúd-Arábia az esportban?
- Ha a szaúdiaknak nem kell, majd a dél-koreaiak csinálnak esport olimpiát
- Micsoda fordulat: a Tetris szerint a Tetris lenne a legjobb olimpiai esport
Egy esport olimpia nem esport olimpia?
Hivatalosan már 2025 augusztusában bejelentette egy rijádi konferencián az Esports World Cup Foundation (EWCF), hogy a klubvilágbajnokságuk mellett egy nemzetek közötti vb-vel, az Esports Nations Cuppal (ENC) is készülnek a jövőben 16 versenyszámban (ezek mindegyike még nem ismert). Akkor még nem tudtuk, hogy közben a NOB-bal már szakított a szaúdi csipet csapat, ezért kicsit furcsa is volt a dolog, hogy nem egy, rögtön két ilyen nemzeti alapokon nyugvó versenykört is finanszírozni akarnak. De miután világossá vált a helyzet, már gyorsan összeállt mindenkinek, hogy az ENC a fennakadások, a nézeteltérések nélkül valószínűleg az Esport Olimpiai Játékok lett volna. A 2026-ban induló torna tehát funkcionálisan betöltheti azt a teret, amit a NOB ki akart hasítani magának az esport világából, és a szaúdiak aligha kérhetnek ennél többet.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szaúdiakkal nem akart közösködni az új elnökség maga sem, mert az helyenként ellentmondott a szervezet működési szabályzatnak. (Hamarabb is ellentmondhatott volna, mondjuk annak a nyilatkozatnak hála, miszerint nem támogatják az emberi jogok megsértését...) De ettől ők még nem mondtak le arról, hogy megtartsák az esport olimpiát valamilyen formában, módon. A NOB önmagában ilyesmire egyébként nem képes, ez köztudott, míg a szaúdiaknak a pénz mellett a tudás is rendelkezésre áll, hála az ESL FACEIT Groupnak, valamint az onnan az EWCF élére repített Ralf Reichertnak. Dél-Koreában viszont már kampányolnak azért, hogy ők kaphassák meg a szaúdiak után a lehetőséget a finanszírozásra, szervezésre, vagyis alakulóban az alternatíva. Ez a forgatókönyv annyiból reális, hogy a NOB valamiért nagyon szeretett volna egy Nemzetközi Esports Szövetség névértékű endemikus partnert magának már a szaúdiakkal történő tárgyalások során is, hiába a híresztelések, hogy a szaúdiak teljesen haszontalannak látták őket és a Global Esports Federationt is a tárgyalások során, miközben mindkettőt ők vezették.
Egy esport olimpia, az Esports Nations Cup, már biztosan lesz, és potenciálisan készül a háttérben egy másik is, az Esport Olimpiai Játékok 2.0: Electric boogaloo (nem tudtam kihagyni, bocsi). Abból kiindulva, hogy az ENC mögött álló szervezet szokott is szervezni tornákat, hihetőnek tűnik, hogy ez valóban megtörténik, míg a másik eset egyelőre pontosan annyira képlékeny, mint amilyen pár hónappal ezelőtt volt, vagy mint amikor a nagy csinnadrattával bejelentett 12 éves szerződés alatt volt.
Nemhogy kettő, egy esport olimpia is sok
Az én álláspontom az, hogy egy esport olimpia vagy egy kizárólag nemzetek közötti esportverseny is több, mint sok 2026-ban. Ha más nem, az IESF világbajnokságainak sora bizonyítja az elmúlt bő évtizedből, hogy meghaladtuk azt a koncepciót, ami a 2000-es években még sikerre vitte az Electronic Sports World Cupokat és World Cyber Game-eket, hogy csakis egy országból származhatnak a nevező csapatok tagjai. Egyszerűen a csapatesportoknak már nem ez a szervező logikája a csúcson, hacsak nem a világ legnépesebb országairól van szó (Kína, India), esetleg kulturálisan nagyon eltérő és / vagy földrajzilag, politikailag elszigetelt helyekről (Dél-Korea, Oroszország, Ausztrália és Új-Zéland például). De már ezekben az esetekben is látszik a bomlás, vannak esportok, ahol külföldről importálnak játékosokat a kínaiak és az ausztrálok a tudásmegosztás érdekében, és az orosz játékosok sem riadnak vissza attól, hogy a velük szót értő, környező országokból származó tehetségeket bevonják, ha ügyesebbek a hazai állomány tagjainál. Európában olyan kavarodás van már a nemzetek között, hogy gyakorlatilag nagyítóval kell keresni a csak egy országból származó játékosokból álló top csapatokat. Észak-Amerikában pedig az USA és Kanada gyakorlatilag összenőttek ilyen értelemben. De ha még van is öt jó játékos egy országban, aki együtt játszik, az ilyen típusú versenyeken általában tiltott, hogy együtt indulhassanak, ami szintén a minőség rovására megy.
Mindezek miatt fel kell tennem a következő költői kérdést: ha most e természetes folyamatok mellett kialakul, hogy melyik a 10-20-30 legjobb League of Legends vagy Counter-Strike 2 csapat, miért akarnám azt mondani, hogy szeretnék rontani a megszokott játékotok minőségén annak érdekében, hogy kielégítsek valamiféle nacionalista perverziót, aminek semmilyen strukturális vagy történeti múltja nincs a legmagasabb szinteken játszók körében az esportok világában? A fociban van múltja és presztízse a nemzeti meznek azokon a körökön kívül is, akik rendszeresen követik a sportot. De ha egy torzsinak nincs kedve játszani a magyar válogatottal, mert épp készül a Majorre a klubjával, akkor sajnálom, máris hatalmas hátrányból indulunk neki egy vb-nek mind a játékon belül, mind a játékon kívül. (De mondhattam volna Bosznia-Hercegovinából NiKo és huNter példáját, Szlovákiából frozenét, és akkor csak CS2-re hivatkoztam, csak környező országokból.) Megfelelő hagyomány nélkül legalább kompetitív szinten rendben kellene lennie egy ilyen olimpia vagy világbajnokság kaliberű vállalkozásnak, ha nézettséget próbál kihasítani magának a már most is iszonyatosan sűrű és egyébként nézettségének csúcsát már elérő versenynaptárakból, ám ez egyszerűen túl nagy falat volt az IESF-nek, és túl nagy falat lesz valószínűleg az ENC-nek vagy a NOB próbálkozásának is.
Mit tesz akkor az ENC annak érdekében, hogy valamiféle érdeklődést csiholjon akár a nézők, akár az ilyen világbajnoki szerepléseket mindig visszautasító csúcs esportolók megnyerése érdekében? Nos, jelen állás szerint semmi különöset. Az kevés, hogy a bejelentésükben hangoztatják, hogy ezt ők mennyire nagyon szeretnék, hogy legalább három meccset mindenki játszani fog, legyen kicsi vagy nagy országról szó, sőt, a résztvevők felének még a selejtezőkre sem kell elmennie, mert kap meghívást a főtáblára. Ami már izgalmasabb, hogy az Esports World Cuphoz hasonlóan itt is lesz egy partneri program: a National Partner Team státuszra január végéig lehet nevezni, és bár nem világos, hogy ide országos esport szövetségeket vagy kiket is várnak pontosan, cserébe a nyertesek beleszólhatnak majd az ENC szervezeti működésébe, míg a többiek bizonyára nem, ami csak egy kicsit mond ellen a meritokratikus alapoknak, amik érdekessé tehetnék ezt a rendezvényt, ne is akadjunk fenn rajta.
A másik megoldás arra, hogy népszerű tehetségeket biztosítsanak maguknak az ENC szervezői a játékosok között, hogy főleg egyéni játékokban csinálnak versenyeket, sőt még sakkban is lehet nevezni majd. Mivel bármi, ami nem Counter-Strike 2 vagy League of Legends, az teljesen más, alacsonyabb kategóriát jelent a globális esportban, ezért még a csapatos játékosokat is valószínűleg sokkal könnyebb lesz megnyerni majd innen. Ennél nagyobb verseny talán csak az ESWC lesz idén, amire bármelyikük eljuthat, szóval biztosan ugornak majd a lehetőségre, nem is tudom igazán hibáztatni őket. Az mondjuk remek kérdés, hogy ezek a főleg regionálisan népszerű játékok (már nem sakk, a többi) kit fognak érdekelni csak azért, mert indulnak benne Üzbegisztánból és Paraguayból is, de nyerő taktikának tűnik a létező legglobálisabb kompetitív környezetet a nacionalista keretek közé visszaterelni. Mert hát még mindig mindannyian internetkávézókban találunk magunknak csapattársakat a játékhoz a technológia elmaradottsága miatt, mint a 2000-es években, ugyebár. Illetve teljesen életszerű, hogy ezek az alkalmi felállások rendszeresen játszanak együtt, mint a futball válogatottak tagjai szoktak, hogy aztán valami elképesztőt tegyenek le az asztalra novemberben. Ja, mert ez a legjobb része, hogy az ENC akkor lesz, mint nagyjából minden másik esport hagyományos évzáró versenye szokott lenni – ez biztosan pozitív hatással lesz a részvételre és a nézőszámokra is.
A végére érve már kezdek csapongani és talán túlontúl kötözködni is, ezzel meghaladva az elemzői szerepet, ezt elismerem. De az az igazság, hogy ez meta szinten is jól jellemzi ezeket az esport olimpiai törekvéseket, amelyek oly' régóta velünk vannak, és mégis eredménytelenek. Van mindig egy jól hangzó, összeszedettnek tűnő ötlet, és aztán kiderül, hogy ennek nincs igazán tere mégsem, de már belekezdtünk, csináljunk belőle valamit, hozzuk ki a legtöbbet. Már nem azt mondom a meta jelzővel, hogy e cikk így született. Inkább arról van szó, hogy a téma tárgyának szétbontása közben volt egy pont, amikor be kellett látni, hogyha innen továbbmegyünk, akkor az már olyan politikai terekbe visz, amilyenek csak elterelnék az eredeti mondandóról a figyelmet. Illetve jogilag is ingoványos terep belemenni az ilyen világesemények körüli számos korrupciós botrányba, vádba, amelynek legalább a veszélye itt is felmerül, ahogyan az IESF vb-k esetében is felmerültek a múltban. Sebaj, legalább most már benne van a pakliban, hogy nem egy, hanem két ilyen nemzetek közti esport versengés is lesz. Már az IESF világbajnokságain túl. Bár azzal számolni, amikor ott is annyira futotta tavaly, hogy a háború sújtotta Ukrajnába akarták vinni a tornájukat a potenciális 200 másik ország helyett...
Egy szó, mint száz, nagyon nem a nemzeti alapokon nyugvó esportnak áll a világ, hiába a próbálkozások immáron hada. A szúadiakban bízni hosszútávon pedig különösen veszélyes játszma lehet, tekintve, hogy azért már ők is kezdenek ráébredni, hogy az esport nem arany, attól, hogy fénylik:
Borítókép: Esports World Cup Foundation