Megvettem az Overwatch 2 bétát, hogy neked már ne kelljen

A Blizzard októberben érkező játéka kezdi levetkőzni a DLC gúnyát és egyre jobban hasonlít egy folytatásra. 

Az elmúlt néhány hétben felpörögtek az események az Overwatch 2 körül, először is bejelentették az október 4-én esedékes megjelenési dátumot, aztán bemutatták a következő karakternek számító Junker Queent, végül pedig leleplezték az új, loot boxok nélküli üzleti modellt. A Blizzard nem bízott semmit a véletlenre és több évnyi szerencsétlenkedés után Mercy módjára szállt alá az égből, hogy segítő kezet nyújtson a mára már csak a saját mocskában vergődő közösségnek. Bevallom őszintén, többször próbáltam már elengedni az Overwatchot, mert olyan a viszonyunk, mint egy toxikus, se veled, se nélküled kapcsolat, ha jó, akkor együtt szállunk a fellegek közt, viszont ha rossz, pokolra kívánjuk egymást a temérdek, mára megfakult emlékekkel együtt. A sorsnak, vagy inkább a fejlesztőknek köszönhetően közös érzelmi hullámvasutunk azonban hamarosan véget ér, mivel az Overwatch 2 érkezésekor az eredeti játék az általunk ismert formában megszűnik létezni, így végül csak a portugálok egyik leszebb érzelme, a saudade marad majd bennem.

Persze most jöhet a dühödt tömeg vasvillákkal és transzparensekkel, hogy az OW2 ugyan az, mint az OW1, a melodráma meg felesleges, azonban az elszakadás és annak fel, illetve beismerése nem könnyű folyamat, főleg egy ilyen hardcore rajongónak, mint nekem. Az első lépést azért megtettem és a héten kipróbáltam az Overwatch 2 frissen indult zárt bétáját, ami szerencsére már egyáltalán nem azt az Overwatch 1.5 érzést adta, mint a korábbi teszt, hanem egy teljesen más és új, frissebb élményt nyújtott. A mindennapok fáradtsága és a klímaváltozás okozta agyzsibbasztó kánikula ellenére hosszú idő után úgy tudtam eltölteni pár órát a játékban, hogy még akkor is jól éreztem magam, amikor a csapattársaim hülye gyerek módjára rohangáltak fel-alá a pályán és közben úgy feltörölték velünk a padlót, mint Horst Fuchs azokban a bizonyos TV reklámokban. Emiatt a meccsek után úgy álltam fel a székből, hogy Winston üzenete lehet nem nekem szólt, de válaszolnom kell a hívásra, mert a világnak továbbra is szüksége van hősökre. Cringe mi? 

Természetesen az élménynek ára volt, mivel nem imádkoztam eleget a Blizzard isteneinek és a BlessRNG-t sem spammeltem agyatlan módjára a fejlesztői streamek alatt, így sorsolás alapján nem kerültem be a tesztbe, ezért kénytelen voltam megvenni a 40 eurós Watchpoint Packot, ami a kozmetikai cuccok mellett instant hozzáférést biztosít. A fent említett dühödt tömeg hangos szószólói már biztos keresik a komment szekciót és írják le csupa nagybetűvel, végtelen felkiáltójellel megspékelve, hogy: „MINEK FIZETTÉL ÉRTE??? INGYENES A JÁTÉK!!!44!!!", de őszintén szólva, megérte. Korábban már írtam a Bobby bácsi nyugdíjalapjához erősen hozzájáruló csomagról, de emlékeztetőként, vegyük át pontról pontra, mit is kaptam a pénzemért. 

• Bétateszt hozzáférés 
• Space Raider Soldier:76 és Space Raider Cassidy
• Prémium Battlepass a Season 1-re
• 2000 OW2 kredit
• Overwatch 2 játékos ikon
• Overwatch: Legendary Edition

Szóval megkaptam az alapjátékot egy prémium verzióban, nem mintha nem lenne meg vagy ötször, de ki számolja már, aztán ott van az a bizonyos béta hozzáférés, ami annak tekintetében hasznos, hogy az OW1 közelébe sem tudok menni hónapok óta. A két Legendary hőskinézet papíron jól hangzik, mégis van némi nemű hiba az egyenletben, ugyanis nem nagyon érdekelnek a kozmetikai cuccok, max az Overwatch League csapatskinek, azokat meg ki tudom farmolni, csak meccseket kell néznem. A prémium battlepass már egy picit izgalmasabb, hiszen néhány izgalmasnak tűnő tartalmat is be lehet vele húzni, a 2000 kreditből pedig két további szezonra is megvehetem a passt, szóval úgy érzem, a pénzemnél vagyok.

Összességében az Overwatch kezdi elérni a logó mellé biggyesztett 2-es számot, viszont van még hová fejlődnie a játéknak. A Blizzard persze igyekszik minden tőle telhetőt megtenni és egy jól célzott adrenalin fecskendővel újraéleszteni a franchise-t, viszont hozzám hasonlóan rengeteg a kiégett és PTSD-ben szenvedő játékos, akik bizalmát az elmúlt években véghez vitt egy helyben szüttyögéssel szépen elvesztették. A helyzet reménytelen tehát, de nem súlyos és a fejlesztők joggal alapozhatnak az új generációra, a kérdés már csak az, hogy a játék mennyire lesz versenyképes a manapság különösen telített FPS piacon. Szerintetek? 

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!