A lootboxok nem mentek sehová, ahogyan a veszélyeik sem

Egy lootbox kinyitásától még senki sem lesz automatikusan szerencsejáték-függő. Ennek ellenére még mindig jobb félni, mint megijedni, mert sem a gyakorlattal kapcsolatos problémák, sem a kockázatok nem mentek sehová.

A videójátékok és a szerencsejátékozás világa jó ideje kéz a kézben járnak. És most nem az e-sportfogadásokról beszélünk, amelyeknek megvoltak és megvannak a mai napig a maguk problémái, mint például a bundázás, a felelőtlen viselkedés vagy a kétes eredetű, kivitelezésű szponzorációk. Hanem azokról az esetekről, amikor egy-egy játék fejlesztője szerencsejátéknak minősülő (vagy legalábbis arra erősen hajazó) mechanikákat épít be a programjába haszonszerzés céljából. Gondolhatunk itt a lootboxokra, de akár arra is, hogyan lehet a fiatalok játékbeli pénzét ilyen jellegű tevékenységekbe csatornázni. De az elmúlt években a skinkaszinók is visszatértek, erre pedig olykor vannak jó válaszok az iparág részéről, néha pedig egészen különös, önmagukon is túlmutató következményei.

Egy szó mint száz, a szerencsejátékozás a gaming ipar része. Ezért inkább az a kérdés, hogy ezt tudják-e értelmes, felelősségteljes módon űzni a játékosok, a fejlesztők, a kiadók vagy egyéb cégek, és ha nem, milyen problémákat okoz ez? Erről a témáról egyrészt lehet úgy beszélni, mint az első bekezdésben is tettük, tehát rávilágíthatunk arra, hogy hogyan és miért alakulnak ki alternatív gazdaságok videójátékok körül, amelyek alkalmasak a szerencsejátékozásra. De amit ritkábban szoktunk csinálni, hogy megnézzük, mit tudunk a jelenségről játékos perspektívából, tehát a következőkben igyekszünk egy rövid betekintést nyújtani ebbe a témába. Fontos azonban leszögezni, hogy ezt ismeretterjesztő jelleggel tesszük, vagyis nem az a cél, hogy definitív válaszokat adjunk az összes kapcsolodó felvetésre vagy segítsünk az öndiagnosztikában. Ha esetleg úgy érzed olvasás közben, hogy segítségre lenne szükséged, akkor keress fel egy szakértőt a kérdéseiddel!

Ezeket olvastad már?

A lootbox az új rulett

A lootboxok, vagyis a mindenféle videójátékokban megtalálható, szerencsére épülő virtuális tárgyi nyeremények mind a kutatókat, mind a politikát érdekli évek óta. Hiszen a szerencsejátékon belül egészen egyedi területről van szó, amit nehéz országosan vagy regionálisan értelmezni a játékok globális dimenziói miatt, miközben a fiatalok sokkal inkább ki vannak ennek téve a szerencsejáték hagyományosabb formáival szemben. Rengeteg olyan kutatást lehet találni, ahol a lootbox-nyitogatás és a videójátékos zavar kapcsolatáról esik szó, ami nem véletlen: utóbbinak eredete erőteljesen összefügg azzal, hogy a játékokba olyan mechanikák kerülnek, amelyek arra késztetik a játékosokat, hogy minél több időt töltsenek az adott programmal, a lootbox pedig szintén egy ilyen eszköz, ami egy anyagi dimenziót is nyit a befektetett órák mellé, ezzel okot adva a játék folytatására (lásd Concorde-effektus).

Igen ám, de a lootboxok nem csak olyan potenciállal bírnak, hogy egy-egy játék függőjévé tehetik az embert, hanem ez egy kapudrog is lehet a szerencsejáték-függőség felé, amennyiben valódi pénz is szerepel a képletben. A „klasszikus horrorsztori” úgy szólna, hogy valaki beletesz szórakozásból egy kisebb, az élete szempontjából feleslegesnek tűnő összeget a ládanyitásba. Majd nyer, veszít, nem számít, hiszen az impulzusok hatására egyre inkább olyan pénzt kezd beleölni a várható siker reményében, amit már nem kellene elköltenie. Mígnem eljut oda, hogy már csak a rengeteg veszteséget próbálja csökkenteni, és ekkor elindul a véget nem érő spirál, a lecsúszás. Fiatalkorúak esetében itt felmerülhet a szülők felelőssége, felnőtteknél pedig az egyéné. Persze azok mellett sem szabad elmenni, akik ezen nyerészkednek, de ez a cikk nem róluk szól – ha ilyen történetek érdekelnek, akkor az első bekezdésre irányítanánk vissza.

Egy korábbi cikkünkben, amiben illegális skinkaszinókról írtunk, már felmerült ez a fiatalok kapcsán, de most megismételjük mindenki más érdekében is: a szerencsejáték-függőség olyan veszély, amely a szenvedő fél számára többek között az életminősége romlásával jár, és még segítséggel is csak igen nehezen, rengeteg felismerést követően kezelhető betegség. Ez azért van, mert annyira erősek az impulzusok, annyira nehéz megállni. Elég csak arra gondolni, amikor azt látjuk egy videójátékban, hogy majdnem a nagyértékű tárgy pörgött ki. Az agy ezt akarva-akaratlanul is „majdnem győzelemként” fogja fel, ezért újabb és újabb próbálkozásra késztet. Miközben statisztikailag semmilyen relevanciája nincsen a jövőbeli nyeremény szempontjából a korábbi sikereknek, vélt félsikereknek – ezen a matematikán nagyon nehezen lendül túl az agy. Továbbá az addig befektetett összeg visszanyerése sem törvényszerű következménye a játék folytatásának, hiszen akár egy rulettnél, akár egy lootboxnál, minden egyes pörgetésnél pontosan ugyanakkora eséllyel indul a játékos, lényegtelen, hogy az a 10. vagy a 100. próbálkozása.

Kapcsolat a lootbox és a szerencsejáték között

Egy kutatás például azt mérte fel spanyol tinédzserek körében, hogy egy hathónapos időszakban milyen volt a viszonyuk a lootboxokkal. Ebből pedig kiderült, hogy a kutatást megelőző héten a megkérdezettek egyötöde költött ilyesmire, majd a felmérés ideje alatt ennek a kisebb csoportnak több mint az 56%-a végig folytatta ezt a viselkedést. Vagyis látszik, hogy aki akármekkora mértékben is rácsúszik erre, az azért jó eséllyel folytatja később is. Az is érdekes felvetés, hogy a lootbox vásárlás miképp fordul szerencsejáték-függőséggé: a kutatók szerint a fiúk körében kétszeres, a lányok esetében három és félszeres rizikó lett az, hogy azzá válnak a kutatás ideje alatt.

Bár vannak bizonyítékok más kutatásokból, amelyek szintén összekötik a kettőt, azért vannak olyanok is szép számmal, akik nem biztosak ebben, és vannak, akik szerint nincs kapcsolat. Azonban egyre inkább az körvonalazódik, hogy van itt valami, amit tovább kellene kutatni a fiatalok esetében, csak még nem egyértelmű, hogy micsoda. Szerintünk – ha másért nem is – azért lenne érdemes ezzel tovább foglalkozni, mert a tinédzser játékosok gyakran nem is a saját pénzüket költik, hanem a szüleikét, ami szintén veszélyeket hordozhat magában, ha később felnőtté válnak és egy ilyen nem normális magatartáshoz szoknak hozzá. Fontos azonban leszögezni, hogy a kutatásokból általában az jön ki, hogy valódi, klinikai értelemben vett szerencsejáték-függőség legfeljebb a kutatott játékosok pár százalékánál áll fenn. A kockázat pedig nem egyenértékű a függőség tényével, mert nem az ilyen célú költéssel van a probléma, hanem azzal, ha ennek következtében kontrollvesztés történik.

Mennyire sikeresek a lootboxok elleni fellépések?

Az elmúlt években voltak országok, amelyek felléptek a lootboxok ellen a kockázatai miatt. Találunk példákat erre Nyugat-Európában, de egyébként még Ausztráliában is betiltották ezt. Több helyen is azt mondták, hogy ezzel elérhetetlenné váltak ezek a mechanikák. Illetve vannak esetek, hogy csak úgy lehet nyitogatni, ha azt alapos tájékoztatás előzi meg a tevékenység veszélyeiről. Ennek egyik módja, hogy a nyerési esélyek nyilvánosak, vagy az, hogy már a nyitás előtt garantált, hogy „mit dob a gyümölcsgép”.

Azonban ezekkel a lépésekkel sem váltották meg a világot a cégek és az államok. Ugyanis a mobilos játékoknál ezt nem sikerült kikényszeríteni Belgiumban, de például még a jóval szigorúbb Kínában sem. A legtöbben valójában a freemium mobilos játékokban találkoznak ezzel a mechanikával, vagyis benne van a pakliban, hogy még el is terelte a figyelmet a valódi problémáról az, hogy a AAA-kategória volt sokáig a leglátványosabb példája a lootbox borzalmainak (lásd Star Wars Battlefront 2). Mert amíg mindenki ezen rágódott a médiától a politikán át az iparig, addig a kisebb mobilos játékok egy része még véletlenül sem akar megfelelni az előírásoknak, miközben tudjuk, hogy a gamerek legnagyobb része pont ezen a platformon játszik.

Igazán sikeres megoldások a lootboxok visszaszorítására tehát nincsenek, sőt, inkább az látszik, hogy akik betartják a szabályokat és jól ismert szereplők, azokat monitorozzák a leginkább, míg a kisebb halak elúsznak. Így továbbra is megtartja ez a játékmechanika a státuszát, mint könnyű belépési pont a szerencsejátékok világába. Éppen ezért érdemes vigyázni magunkra, egymásra, ha már az állami vagy regionális szintű szerencsejátékos törvények nem védenek meg minket ezektől minden esetben, a videójáték-ipar pedig előszeretettel nyerészkedik ezeken.