Szaúd-Arábia olyan versenyt csinált az esportból, amit csak ő tud megnyerni

Már több mint két éve, hogy Szaúd-Arábia létrehozta „az esport Halálcsillagát” az ESL-ből és a FACEITből. De mire használja a fegyverét és milyen sikerrel teszi azt?

A sportmosás fogalma először 2015-ben került elő, amikor a UK Independent hasábjain megjelent egy cikk Gulnara Akhundova emberi jogi harcos tollából a bakui Európa-Játékok kapcsán. A széleskörű használata viszont csak 2018-ban indult el, és innentől kezdve öt ország sporthoz köthető, határokon átívelő politikai, kulturális és gazdasági tevékenységének jellemzésére használták: Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kína és Oroszország is megkapta a magáét a médiától azóta ilyen téren. Olyannyira fontossá vált ez a kifejezés, hogy az angol sportswashing a 2018-as Oxford szótárban is helyet kapott.

A fogalom körüli tudományos kritikák útvesztőjébe – amelyekkel az újságíráson túli másik életemben, médiakutatóként foglalkozom – most részleteiben nem mennék bele. Legyen elég annyi, hogy a sportmosás médiában használt változata már egy, a témával nagyon alaposan foglalkozó tanulmányból (Skey, 2023) kiindulva is könnyen ízekre szedhető. Hiszen tartalmaz egy nyugati szemléletű értékítéletet, miközben azt teljességgel figyelmen kívül hagyja, hogy a vélt vagy valós kulturális célokon túl milyen konkrét politikai (akár gazdasági, akár demográfiai kérdéseket érintő) problémákat oldhatnak meg például Szaúd-Arábia ilyen módon megbélyegzett tevékenységei. Arról nem is beszélve, hogy a sporttól elválaszthatlan funkció a diplomácia (Jarvie, 2021), a történetét pedig gyakran átszőtték a propagandista vagy puha hatalmi törekvések a nyugaton is. Ettől persze a fogalom jelentősségét nehéz lenne elvitatni abban az esetben, ha kifejezetten a média reprezentációit kutatjuk, az azt fogyasztók értelmezéseihez, a média kritikájának gyökereihez akarunk közelebb jutni.

Mohamed bin Szalmán asz-Szaúd az Esports World Cup bejelentő eseményén – Forrás: a Szaúdi Esport Szövetség

De mielőtt mindenkit elijesztenék a populáris geopolitákkal és az egyéb tudományos hókuszpókuszokkal, fontos leszögezni néhány dolgot. A cikk a legkevésbé sem azt a célt szolgálja, hogy felmentse Mohamed bin Szalmán asz-Szaúdot (röviden M.B.S.), Szaúd-Arábia de facto vezetőjét és a szaúdi királyi családot az emberi jogi bűneik alól. Sőt, mielőtt folytatnád az olvasást, kifejezetten ajánlanám az Amnesty International 2023-as riportját elolvasni e kérdésben. Mert az igazságtalan, már-már kirakatpernek minősíthető tevékenységektől kezdve a politikai gyilkosságokon és a rabszolgasorba kényszerített migránsokon át a női jogok semmibe vételéig mindenféle aggályok felmerülnek a rezsimmel kapcsolatban. Aki pedig szeretne még ennél is mélyebbre hatolni a nyúlüregben, az vagy keressen rá Dzsamál Hasogdzsi nevére, vagy olvassa el azt a tegnap megjelent cikket a Qubiton, amelyben a Neom nevű jövő városa projekt és az építkezések területén lakó őslakos törzs, a huwaitatok borzalmas történetéről írnak.

Mindezekkel együtt érdemes a szaúdi oldalról is értekezni pár sorban. Az ország esporthoz és sporthoz, videójátékokhoz, médiához és összességében a szórakoztatóiparhoz fűződő érdekei túlmutatnak azon, hogy a sportmosással felmentsék magukat a nyugati ember szemében, miközben elengedhetetlenné teszik magukat a nyugati ember nappalijában. M.B.S. Vision 2030 nevű programja ennél jóval fontosabb problémákra próbál reagálni belföldön, mégha nyilvánvaló is, hogy a külföldre történő kulturális terjeszkedés, dominancia nélkül nem lehetséges Szaúd-Arábia számára a kitűzött célok elérése.

A két legfontosabb probléma az olaj utáni gazdaság és a rendkívül fiatal, gyorsan gyarapodó lakosság kérdései. Előbbit valószínűleg nem kell megmagyaráznom, csupán arról van szó, hogy olaj nélkül ma nincs Szaúd-Arábia, ennyire egyszerű. Utóbbi kapcsán pedig két számot emelnék ki: a 32,2 milliós szaúdi népesség 63%-a 30 éven aluli (Reuters, 2023). Ha ezt például az egy évtizede folyó közel-keleti konfliktusok vagy az arab tavasz kontextusába helyezzük, könnyű belátni, hogy M.B.S. valójában egy puskaporos hordón ül. Mert amennyiben elégedetlenek a fiatalok, a „családi vállalkozás” „alkalmazottai” gyorsan elüldözhetik az „igazgatótanácsot”. És hogyan lehet boldoggá tenni őket, miközben az olajtól is távolodni akarnak? Például a fiatalok körében menőnek számító, Szaúd-Arábiában korábban egyáltalán nem létező iparágak létesítésével. Vagy a mi esetünkben odaköltöztetésével.

Ezeket olvastad már?

Az esport Halálcsillaga

Miután röviden átvettük a legfontosabb kereteit Szaúd-Arábia esportos terjeszkedésének, ideje belecsapni a lecsóba. Minden 2020 nyarán indult, amikor a BLAST és a Riot Games bejelentették, hogy az imént is említett Neom lesz az egyik szponzoruk. Bár ez nem tartott sokáig, mert a szakma ismert alakjai nyilvánosan is bojkottálták az eseményeket annak érdekében, hogy ne kelljen az emberi jogokat sértő rezsim bűneinek legfőbb szimbólumát reklámozniuk. E kapcsán két évvel később kiderült, hogy a Public Investment Fund nevű állami befektetési alap – amely többek között a Neom-projektet is kezeli – egyik kulcsfigurája halálos fenyegetéssel reagált, amikor megtudta, nem nyert a sportmosási vállalkozása. Bár a Neom-üzletek befuccsolása után szerettük volna azt hinni az esportiparban, hogy a csúfos végükkel együtt elkerültük a 2020-as évek legnagyobb kísértését, a politikai-kulturális finanszírozást, valójában ez még csak a kezdet volt.

2022-re nyilvánvalóvá vált, hogy az esportipar nehéz helyzetben van. De amíg a világgazdaság problémái mentén sokan arra számítottak, hogy egy, a piaci logikának megfelelő racionalizálás fog végbemenni azokon a területeken, amelyeken indokolatlanul sokat költenek, addig a szaúdiak megérkeztek a második, a status quo javítását ígérő ajánlatukkal – ezt már nem lehetett visszautasítani. A felelősség itt részben a svéd Modern Times Group nevű médiacéget terheli, amiért éveken át nem tudtak jól működő üzletet faragni az ESL-ből. Régóta el akarták adni a rendezvényszervezőt, M.B.S.-ék pedig csak egyszerűen haraptak a csalira. Mivel az MTG egy részvénytársaság, valószínűleg nem volt az átlagosnál nehezebb egyezségre jutni. A FACEIT-et viszont magánkézből adták el annak érdekében, hogy az ESL-lel egyesítve – Richard Lewis terminológiáját használva – létrehozzák „az esport Halálcsillagát”. Az ő esetükben valószínűleg a Flashpoint nevű liga hatalmas bukása volt az utolsó csepp a pohárban.

A 2022-ben összesen másfél milliárd dollár értékű kivásárlásokkal rendkívüli hatalomhoz jutott az esport világában Szaúd-Arábia. Ezt pedig nem voltak restek kihasználni annak érdekében, hogy az ország a globális esport középpontjává váljon. A kísérlet első fecskéje a tavaly megrendezett Gamers8 Festival volt. Elképesztő összegeket fizettek annak érdekében, hogy a világ leghíresebb esport klubjai szerepeljenek Rijádban. Az eseményt ráadásul „házon belül” letudhatták, hiszen az ESL csinálta az egészet „fehér címke” alatt. A rendezvénysorozatot követően pedig jött is a szaúdi terjeszkedés két újabb dimenziója: az Esport Világbajnokság (IESF World Championship) és az Esport Klubvilágbajnokság (Esports World Cup, ESWC).

2023 októberében az Esport1.hu is beszámolt arról, hogy az IESF (Nemzetközi Esport Szövetség) élére a szaúdi királyi család egyik tagja, Feiszál bin Bandar asz-Szaúd herceg került. Mindez azt követően történhetett meg, hogy az észak-macedón szövetséget is vezető egykori IESF-elnök, Vlad Marinescu korrupciós botrányba keveredett. Marinescu a lemondásakor a szaúdi szövetség élén álló kollégáját javasolta a saját helyére. Már ezt megelőzően tudni lehetett, hogy 2024-ben Rijádban lesz az IESF VB, de Marinescu kiszivárgott leveléből az is kiderült, hogy mindez egy nagyobb hatalmi játék része lehet, mert a szaúdiak a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal és a játékok kiadóival is szoros kapcsolatot akarnak építeni az IESF-en keresztül.

Hamarosan pedig kiderült, hogy az országok közti versengés mellé – a Gamers8-et átalakítva – jön az ESWC, azaz a klubvilágbajnokság. Bár ez önmagában még nem volt annyira ijesztő, nem kellett sokat várni rá, hogy azzá váljon. Februárban Richard Lewis felfedte, hogy dollárban kifejezve hatszámjegyű ösztöndíjakat osztogatnak a szaúdiak a tornára készülő nagy szervezeteknek annak érdekében, hogy olyan játékosokat igazoljanak, akik aztán indulhatnak az ESWC-n (ezek közül több tagja a Louvre-egyezménynek is, ha valakit érdekel). Majd áprilisban bejelentették, hogy összesen 19 játékban szervezik meg az első ESWC-t idén nyáron Rijádban, az összdíjazás pedig 60 millió dollár lesz. A legkönnyebben úgy érthető meg, hogy mekkora összegről is van szó az esport kontextusában, hogy felütjük az Esports Earningset: ez alapján tavaly 3627 versenyen 181 155 329,71 dollárt osztottak ki nyeremények formájában. Idén ennek az egyharmadát lefedi majd az ESWC és a különböző versenyszámai.

Az ESWC egy másik érdekes motívuma pedig az a Gamers8-hez képest, hogy már nem csak lekenyerezik az arabok az egyes klubokat, hanem partneri szintre emelve magukhoz láncolják őket, miközben az ilyesfajta alkudozásokat pont felszámolni igyekszik a Valve. Az Esports World Cup Foundation Club Support Program azon túl, hogy nagyon hosszú neve van, nagyon sok szervezetet is tartalmaz:

A program célja a már említett ösztöndíj rendszer kiterjesztése lesz. Tehát a szaúdiak segítenek a szervezeteknek belépni olyan esportjátékok piacaira, amelyekben vagy korábban részt vettek, vagy amelyekben jó lehetőséget látnak; a nemzetközi terjeszkedésben, hogy új játékosokat igazoljanak; a tartalomgyártás finanszírozásában. A szép szavakat lehámozva ez azt jelenti, hogy pénzt adnak a kluboknak, ők pedig azt csinálnak vele, amit jónak látnak. Mivel ilyen jellegű források a kockázati tőkebefektetők felszívódása óta nincsenek az esportban, lényegében a szaúdiak most újra kiengedik a szellemet a palackból, minden visszatérhet a régi kerékvágásba, hirtelen mindenki boldog.

Így viszont eljutottunk oda, hogy ha a szaúdi állam pénzéből finanszírozza az iparág a rendezvények és a premier klubok túlnyomó részét (nem csak CS2-ben, az F1 Esportstól az Overwatchig már mindent az ESL FACEIT Csoport csinál), továbbá az ő kezükben vannak a válogatott és a klub szintű világbajnokságok is, akkor mégis ki képes velük versenyezni? És mire, hogyan fogják ezt az új, rijádi központú ökoszisztémát felhasználni?

Az első kérdésre mindjárt kitérek részletesebben is, de a másodikat gyorsan meg lehet válaszolni: Qiddiya. Qiddiya egy ún. médiaváros lesz Rijádban, egy szórakoztatóipari központ, ezen belül pedig a Forma–1-től kezdve a videójáték-iparon át az esportig mindenfélét megtalálunk majd. De ami ennél is fontosabb az esport szempontjából, hogy 2030-ra akár 39 ezer új, a területhez köthető munkahelyet teremthet itt Szaúd-Arábia, ezzel egy kis részben megválaszolva azt a problémakört is, amelyet még a cikk elején vetettem fel az ország népessége és gazdasága kapcsán.

Akkor a szúadiak nyertek, jó éjszakát, szevasztok!

Ma nem tévednénk nagyot, ha Damu Rolandot parafrazálva a fenti mondattal zárnánk ezt az értekezést. De vajon igaz lesz ez pár hónap, pár év múlva is? Nem biztos. Egyrészt a Valve szeretné 2025-től átalakítani a Counter-Strike 2 ökoszisztémáját úgy, hogy az kevésbé legyen érzékeny az ESL FACEIT Csoport (és rajtuk keresztül Szaúd-Arábia) döntéseire. Másrészt Szaúd-Arábián túl a cikk legeslegelején említett országok közül többen próbálkoznak a „Halálcsillaghoz” hasonló, de méretük miatt inkább „birodalmi csillagrombolónak” nevezhető projektekkel. Ezekre – és egyéb politikai tényezőkre – válaszul más, a sportmosásba klasszikusan bele nem értett országok pedig az érdekeik védelmében ellentámadásba lendülnek. Így az esport egy végtelenül komplex geopolitikai csatatérré válik, amelyben pillanatnyi győztest igen, végsőt aligha lehet majd hirdetni.

Szaúd-Arábia ma a pole pozícióban van ahhoz, hogy ezt a gondolatot felülírja. De vannak trendek, amelyek vagy egy ezzel a világgal párhuzamos esport létrehozásán ügyködnek geopolitikai kényszerből, vagy konkrétan szembemennek ezekkel. Az elsőre remek példák Oroszország vagy Kína esetei. Oroszország a saját, belföldi esport ökoszisztémáját igyekszik felépíteni most az ukrajnai háború miatti szankciókra reagálva. Kína pedig az opportunizmusából adódóan mindenkivel üzletel, így nem függ egyetlen aktortól sem, miközben szintén építkezik otthon.

A másodikra pedig Dániát lehetne felhozni, akik pont az oroszokkal rúgták össze a port nemrégiben. Ez az aktus látszólag a szankciókról, a hazai nyilvánosság tetszésének kiváltásáról szólt. Valójában az egésztől független PGL rugdosása az orosz játékosok miatt nem volt több, mint a dán érdekek, konkrétabban a BLAST védelme. Mint Richard Lewis is írta egy hete, ezen a ponton akár többségi tulajdonos is lehet a BLASTban Dánia. Tehát az, hogy a rendezvényszervezők elveszik egymás kenyerét, ma már nem csak egy versenyhelyzetben adódó tanulási-fejlődési lehetőség, hanem súlyos politikai kérdés is. Bár ezt már akkor lehetett sejteni, amikor napirendi pont volt a dán politikában az, hogy a BLAST az Egyesült Arab Emírségektől pénzt fogad el a World Final rendezése érdekében.

Amiben biztosak lehetünk, hogy az esport általam csak politikai-kulturálisnak nevezett finanszírozási modellje minden korábbi rendszert meghaladva dominánssá vált, Szaúd-Arábia pedig a legeredményesebb művelője ennek a globális esportban. Hogy aztán ki, hogyan tud ennek majd nem csak ellenállni, hanem eredményesen is ellenállni, remek kérdés.

A jövő héten – részben kiterjesztve az itt leírtakat – a Counter-Strike 2 ökoszisztéma 2025-ös változásaival folytatom.